A támadás előnye: ezt tanítja Milák és az olimpiai kardcsapat vezetőknek | Vezérfonal #45
Milák Kristóf, ha olvasod: ez a levél NEM neked szól!
A Vezérfonal olimpiai különkiadását olvasod, tele sportos menedzsmenttémákkal:
beszélünk a vívás vezetői tanulságairól,
megnézzük, hogyan dönts rúdugrási világcsúcsokat a munkahelyeden,
és elmondom azt is, válhatsz Milák Kristóffá a saját pocsolyádban.
De előtte egy kérdés:
Mennyire vagy gyors menedzser?
(éjfélig élnek a bónuszok)
Egy hete indult a regisztráció a SPRINT: A menedzsment sebessége témájú V. Onlife Vezetői Konferenciára. A helyek rohamosan telnek, a tavalyi létszámhoz képest időarányosan már kétszer annyian vásároltatok jegyet, egészen különböző iparágakból és pozíciókból. Az eddigi jelentkezők között van (most másoltam ki a táblázatból):
Projektmenedzser
Development Lead
Delivery manager
Termelési és műszaki vezető
Folyamatmérnökségi vezető
HR vezető
Head of Solution Engineering
Professional Services Director
Area Sales Manager
Pénzügyi vezető
Head of R&D
ügyvezető
…és még sorolhatnám.
Két dolog biztosan közös bennük:
Képesek a gyors döntésre.
Nincsenek szabadságon :)
Azért írok, mert ha gyors vagy, ma éjfélig megcsípheted az értékes bónuszokat a jegyed mellé:
Örökre hozzáférsz konferencia minden előadásának videófelvételéhez
(19 990 Ft érték)30 perces konzultáció a vezetői kihívásaidról az év végéig (First Class jegy mellé)
Az előadói lista felét is megosztom veled a levélben (a másik feléért nézz át az oldalra):
Olyan előadókat hívtunk, akiket mi is hallanánk konferenciákon – és akikkel alig találkoztunk ilyen szerepben. Az előadások utáni szünetben egy kényelmes lounge sarokban fotelekben ülve beszélgethetsz velük, és felteheted a kérdéseidet is.
Kérlek, hozz döntést ma éjfélig:
Ha teheted, vedd meg a jegyed ezen az oldalon.
Ha engedélyt kell kérned, és a nyári szabadságok miatt lassabban megy a házon belüli ügyintézés, jelezd felénk egy válaszlevélben éjfélig, és augusztus végéig rögzítjük neked a bónuszokat.
Ha bizonytalan vagy, hogy neked szól-e a konferencia, vagy kérdéseid vannak, jelezd ma éjfélig – és ha meg tudunk győzni, péntekig rögzítjük neked a bónuszokat.
Nem szeretném, ha lemaradnál – szeretnénk, ha átgondolt, de gyors döntést hoznál. Ez is a menedzsment sebessége.
Nézd meg a részletes programot, előadói listát, és hozz döntést itt:
A támadás előnye
A mai Vezérfonal írása közben fél szemmel a magyar kardcsapat olimpiai elődöntőjét néztem. Micsoda mérkőzés volt! Micsoda izgalmak! A gyenge kezdés után Rabb Krisztián elképesztő vívással hozta vissza a csapatot a vereség küszöbéről – 32 pontnál a pontok felét ő szerezte meg.
Bevallom: nem értek a víváshoz, de gyermekkorom óta élvezem, ahogyan négyévente izgulhatok értük. (Igen, én is azok közé tartozom, akik bizonyos sportágakat csak ilyenkor követnek. Mea culpa!) Egészen a mai napig nem néztem utána a szabályoknak sem. Elég egyszerűnek tűnt: aki hamarabb talál, azé a pont.
De mi a helyzet, ha egyszerre találnak be? Most először olvastam utána alaposabban, hogy miért mondják a közvetítők: „A támadás előny. Szilágyi Áron hamarabb támadott, övé a pont.” Döntetlen találat esetén ugyanis valóban az kapja a pontot, aki hamarabb lendült támadásba, aki kockázatot vállalt. A bírók a lassított felvételeket visszanézve, tizedmásodpercek alapján döntik el, hogy ki lendítette hamarabb a karját, és ki húzta vissza mégis az utolsó pillanatban – amit kihasználva a másik fél mellkason szúrta.
Olyan ez, mint az élet fél órába sűrítve. A vívó egész életében arra készül, hogy abban a tizedmásodpercben, amikor megnyílik egy lehetőség arra, hogy okos kockázatot vállaljon, és ezzel pontot szerezzen, azonnal lecsapjon rá. (Szó szerint!) Persze, közben folyamatosan védekezik is – de ha csak védekezik, biztosan veszíteni fog. Még ha véletlenül el is találja a támadó ellenfelét, a pontot nem ő kapja: a támadás előny.
Ma beszélgettem egy ügyfelünkkel, aki arról mesélt: bizonytalanság, félelem, bénultság veszi körbe a szervezetben. „Mindenki kivár” – hallom értékesítőktől és vezetőktől egyaránt. Mire? Nem tudják.
Védekeznek. És védekeznek. És védekeznek. És védekeznek.
Vannak emberek (és, sajnos, vezetők is), akik egész életüket védekező állásban élik le. Miért? Mert támadni kockázatos. Ez pedig valóban így van: a támadással egy tizedmásodpercre sebezhetővé teszed magad, átmozdulsz az ellenfél oldalára, sőt, talán belesétálsz a kardjának hegyébe.
Hosszú távon azonban a legkockázatosabb stratégia, ha csak védekezel. A támadó ugyanis mindig előnyben van, akkor is, ha te ugyanabban a pillanatban böksz oda. Mivel ő támadott, övé az előny.
Kell erre jobb bizonyíték Rabb Krisztiánnál, aki elképesztő agresszíóval támadta le ellenfeleit, és élete első olimpiai vívásán egymaga fordította meg a mérkőzést? A női kézilabdaválogatott egyik tagja hasonlóról beszélt az Angola elleni döntetlen után: „Senkinek nincs elvárása feléjük, nincs vesztenivalójuk, ezért okozhatnak nagy meglepetést.” Megverték a spanyolokat is. Miért? Mert ha nincs vesztenivalóm, akkor szabadabban támadhatok. Nálam lehet az előny.
Vezetőként milyen helyzetben vagy? Ostromlott vár vagy, ahol állandóan az újabb támadástól tartasz, és valamilyen felmentő seregre vársz? (Fun fact: az ostromok során meglepően gyakran vezettek a védők ellentámadást.) Úgy érzed magad, mint akit sarokba szorítottak, és csak reagálsz mások döntéseire? Csak védekezel?
Gondold át, hogyan támadhatsz többet. Legalább naponta egyszer. Egy apró bökés a jó irányba. Talán csak napi 10-15 percben. Hol mehetsz át végre egy picit offenzívába? Hol lehet végre nálad az előny – ha csak egyetlen támadás erejéig is? Mondjuk holnap.
Ha nem teszed, akkor talán nem történik nagy baj – de az igazán nagy lehetőségekről újra és újra lemaradsz.
Egy sikeres amerikai vállalkozó ismerősöm mesélt arról, hogy a céges ügyvédje zseniálisan okos fickó. Több mint egy évtizede dolgozik vele, és valószínűleg 7-800 ezer dollárt visz haza évente. Az ismerősöm viszont ennek tízszeresét. Egyszer megkérdezte tőle: „Annyi és annyi jó ötletet hoznak eléd az ügyfeleid – szerződéseket, befektetési lehetőségeket –, és látod, hogy sikeres vállalkozókról van szó. Miért nem fektetsz be az ötletükbe? Miért nem szállsz be a cégükbe?” Az ügyvéd ezt válaszolta: „Sokszor gondolkoztam rajta, de végül annyira kockázatosnak láttam, hogy inkább nem vállaltam.”
Mivel ügyvédként folyamatosan a kockázatokon és veszélyeken kell gondolkozniuk, aránytalanul nagynak látják azokat. Épp ezért lemaradnak a jó lehetőségekről is – ahol szintén van kockázat, de a várható nyereség messze-messze-messze nagyobb.
Pusztán védekezve nem lehet igazán sikeres vezetői karriert befutni. Szakértőit? Valószínűleg igen. De minél magasabbra jutsz, annál inkább feladatod a támadás.
Mert a támadás: előny.
Még egy centiméter
Armand “Mondo” Duplantis a világ legjobb rúdugrója. A svéd-amerikai magasugró tartja a jelenlegi világrekordot, 624 centimétert. És a korábbiakat is:
623 centimétert,
622 centimétert,
621 centimétert,
620 centimétert,
619 centimétert,
618 centimétert,
és 617 centimétert egyaránt.
Minden egyes centiméter hónapok, vagy akár évek munkáját jelentette. A róla megjelent dokumentumfilmben (A következő centiméter) bemutatja, hogyan dolgozik napról napra, hétről hétre azon, hogy millimétereket faragjon a szinte tökéletes mozdulatsoron.
A filmben mégsem egy megszállott, teljesítménybolond rabszolgát láttam. Egy jókedvű, könnyed, szerény fiatal srác, és az őt gyerekkorától építő családja (apja és anyja edzi és menedzseli a karrierjét) egészen hétköznapinak tűnt. Azt leszámítva, hogy 6,24 métert ugrik, ha jó napja van.
Megdöbbentő, hogy micsoda képességek vannak még az emberekben. Lehet találni egy újabb centimétert. És még egyet. És még egyet.
És a jó hírem, hogy a céged, a szervezeted, és az üzleti világ nem rúdugrás. Vannak olyan területek a szervezetedben, ahol évek óta nem kérdezte meg senki: „Tudjuk magasabbra tenni a lécet?” Mindenki megszokta már, hogy ott van. És a jó hírem, hogy (ahogyan Duplantisnak sem, úgy) neked sem kell emiatt „kegyetlenné” vagy „teljesítménybolond rabszolgahajcsárrá” válnod. De a lécet fel kell emelned hozzá.
És igen, ez is a támadás egyik módja.
Milák Kristófnak belépni tilos
„Ilyet én még nem láttam, és ezt vállalom, az alatt a közel hatvan év alatt, amióta itt vagyok a sportágban” – ezt mondta Sós Csaba, az úszók kapitánya, Milák Kristóf teljesítményéről. Vannak olyan, kiemelkedő tehetségek, akiknek minden könnyebb.
Amerika egyik legjobb humoristájáról, Norm Macdonaldról mondták társai: „Lusta volt, nem sokat készült, de ő volt a legjobb.”
Ha ilyen embereket látsz, talán a csodálat, talán az irigység fog el – talán mindkettő. Vállalkozóból, vezetőből, menedzserből is van ilyen: ösztönös zseni.
Nekik nem szól az Onlife Kör: menedzsmentvilág Milák Kristófjai, a belépés tilos! :)
A csúcsteljesítmény és a sikerek azonban nem csak számukra vannak nyitva. Vannak technikák, módszerek, gyakorlatok, eszközök, amelyeket rengeteg gyakorlással elsajátíthatsz, és eljuthatsz a legjobbak közé. Még sportolók között is ezernyi ilyen bajnok van – az üzleti életben pedig pláne.
Szóval, ha ilyen embert látsz, csodáld bátran. Talán többet kell dolgoznunk, mint nekik, de az olimpiai medence számodra is nyitva áll.
Barátsággal,
Ungvári Péter és az Onlife csapata
U.i.: remélem, már lefoglaltad a helyed a konferenciára. Találkozunk szeptember 27-én!