A Titan tengeralattjáró összeroppanásának menedzsmenttanulságai, és az „egyszerűnek tűnik” csapdája – Vezérfonal #35

„Minden komplex problémára van egy azonnal látható megoldás, amely meggyőző, egyszerű – és hibás.”

Szia,

Ez az Onlife vezetői hírlevele, a Vezérfonal, benne olyan témákkal, mint:

• a Titan tengeralattjáró összeroppanásának tanulságai,

• a legtöbb dolog miért nem olyan egyszerű, mint amilyennek elsőre tűnik,

• Stohl András sztorija egy legendás magyar rendezőről,

• és a visszajelzés lelke.

Az első két témát ingyenesen is eléred, a többihez Onlife Kör tagsággal férsz hozzá. Próbáld ki az első 7 napban ingyen, ide kattintva.

Ilyen volt az I. Onlife Alumni nap

Június 22-én több mint 60 eredményes vezetővel rázhattunk kezet a Vision Hotelben, az Onlife első Alumni napján. Jó volt találkozni veletek, jó volt együtt inspirálódni, és jó volt együtt ünnepelni a III. Onlife Management Bootcamp-csoport évzárását: gratulálok a végzetteknek!

• Külön köszönöm Horváth Csabának és Szökőcs Csabának a záróprezentációt, ahol beszámoltak arról az útról, amelyet az előző évben vezetőként bejártak.

• Köszönöm Dr. Hoványi Mártonnak és a MűGond csapatának a felemelő networking játékokat.

• Köszönöm Sarbó Gergőnek, a IV. Onlife Management Bootcamp résztvevőjének, és az ADAM csapatának a profi vizuáltechnikát és ledfalat.

• És köszönöm nektek, kedves Kör-tagjaink és képzésrésztvevőink, hogy időt és energiát fektettetek a kapcsolatépítésbe és tanulásba.

Találkozunk a következő Onlife Alumni napon!

Nem, nem ilyen egyszerű

„Lenne egy módosítási javaslatom, max. 1 óra munka” – ha érkezett már hozzád ilyen kérés, pontosan tudod, milyen bosszantó. Sejtésem szerint minden mérnök (de talán más szakember is) évekkel tovább élne, ha nem növelnék a vérnyomását ilyen „apró kérésekkel”, amelyek – meglepetés! – nem egy órát, és nem is egy napot vesznek igénybe.

A legutóbb az eltűnt Titan tengeralattjáró hírei alatt találkoztam ezzel a kérdéssel. Valahogy így szólt:

„Hogyan lehetséges, hogy ma, 2023-ban, amikor ilyen technológia áll rendelkezésünkre, nem tudjuk felhozni ezt a tengeralattjárót? Már több nap telt el!”

Így van: a kommentelő őszintén rácsodálkozott arra, hogy miért nem lehet felhozni egy napon belül az Atlanti-óceán közepén, 4000 méter mélyen található (?) néhányméteres fémhordót. Több százan jelezték lájkkal az egyetértésüket.

„Lenne egy kérésem, fel kéne hozni egy (állítólag) elsüllyedt hordót a Titanic mellől, max. 1-2 nap munka.”

Ugyanez a kérdés jelent meg Suhajda Szilárd eltűnésekor: Miért nem hozzák le? Miért nem küldenek érte helikoptert?

A válasz: azért, mert nem ilyen egyszerű.

A rossz hírem pedig az, hogy te és én is hajlamosak vagyunk ugyanerre. Amikor felszínesen megismerünk egy problémát, azonnal feltűnhet néhány egyszerű és gyors megoldás.

• Miért ne lehetne ez a gomb piros színű?

• Meg lehetne oldani, hogy három helyett négy oszlopban szerepeljenek a találatok, és felül lehessen szűrni őket? Nem bonyolult…

• Tetszik a terv, csak annyit kérek, hogy erre a falra tegyünk még egy ablakot. Szeretném, hogy világosabb legyen.

• Le tudtok gyártani belőle még 200 darabot? Tudom, tudom, tegnap kellett volna szólnom, de csak nem olyan bonyolult…

Komplex rendszereknél a válasz az ilyen kérdésekre gyakran az, hogy „persze, de az nem lesz ilyen egyszerű”.

H. L. Mencken amerikai író szerint „minden komplex problémára van egy azonnal látható megoldás, amely meggyőző, egyszerű – és hibás”.

Amikor pedig megvalósítjuk az „azonnal látható megoldást”, annak nem várt következményei lesznek:

• Nem tudunk nyulakra vadászni Ausztráliában? Hozzunk be néhányat, mi baj történhetne? Mára 200 millió van belőlük.

• Sok kobra van Indiában? A britek kitalálták: fizessünk azért, hogy összegyűjtsék és leadják őket. Az eredmény: az okos lakosok elkezdik tenyészteni a kobrákat. Amikor a britek erre rájöttek, megszüntetik a programot, mire a lakosok elengedik a kobrákat, így több lesz belőlük, mint korábban.

• Billeg az állvány a filmforgatáson az MR-készülék mellett? „Hozd be azt a zsákot, Sanyikám, nem értem, ezek a hülyék miért nem gondoltak erre.” Az eredmény: felszálló füst a Semmelweis-egyetemen, 500 milliós MR-készülék ment tönkre a zsákban maradt fémdarab miatt.

Egy kis alázat nem árt, ha általunk nem ismert, komplex rendszerekkel dolgozunk. Márpedig többnyire ezzel dolgozunk! Megdöbbentő, hogy a legegyszerűbb(nek tűnő) szerkezetek gyártása és működése mögött is micsoda komplexitást találsz. Gondoltad volna, hogy néhány egyszerű, hétköznapi tárgy gyártása milyen bonyolult, soklépéses folyamat? Nézz bele néhány „Hogyan készült?” („How It’s Made”) videóba ezen a csatornán: lenyűgözőek!

Az egyik kedvencen a témában

Gergely Orosz

videója, amelyben bemutatja, hogy miért ekkora az Uber látszólag pofonegyszerű mobilappja. (A videó elkészültekor 153 fizetési mód volt benne – azóta ez valószínűleg még magasabb.)

A tanulság minden esetben ugyanaz: elsőre fogalmunk sincs, milyen technológiai, szervezeti, üzleti logika van egy termék vagy tevékenység mögött. És annak az esélye, hogy hozzáértés nélkül fejlesszünk egy komplex rendszer működésén, szinte nulla. Nagy eséllyel épp az ellenkezője történik majd: rontunk rajta, talán katasztrofálisan.

Nem véletlenül beszéltünk a naprakész szakmai vezetőről, vagy a kezdő menedzserek messiás-komplexusáról: mindkettő abban segít, hogy elkerüljük az egyszerű, de hibás megoldásokat.

Szóval, ha látunk egy komplex problémát, és azonnal beugrik egy megoldás: először kérdezzünk.

Antiinnováció: avagy miért (ne) cseréljünk le 60 éve bevált megoldásokat

Gyakran hallom a következő mondatot szervezetfejlesztők, tanácsadók szájából, gúnyosan: „Mi így szoktuk csinálni! Mindig is így csináltuk!” Ez a két mondat gyakran akaszt meg értelmes változásokat, és jó kifogás azoknak, akik nem akarnak kockáztatni és tanulni.