Erdélyben jártam és tanulságokkal jöttem haza
Háromszék, három nap, három előadás és egy srác, aki megmutatta, milyen(nek kellene lennie) egy eredményes menedzser(nek)
Múlt héten 3 napot töltöttem Erdélyben, ahol a Mathias Corvinus Collegium székelyföldi csapatának meghívására 3 egymást követő estén, 3 városban (Sepsiszentgyörgy, Csíkszereda, Székelyudvarhely), összesen ~250 fős közönség előtt beszélhettem a természetes intelligenciáról, eredményes vezetői viselkedésekről, innovációról, és arról, miért az ember legyen az első bármilyen csapatban, cégben, szervezetben.
Ebben a 3 napban és közel 1700 km-nyi úton Erdély legszebb arcát láttam – a kulturális kincseire büszke városokban, hagyományait szépen őrző, mégis élő-lélegző falvakban, Tamási Áron hegyeiben, az aranyba öltözött, képeslapra kívánkozó erdőkben, de leginkább az emberekben.







Az előadásaimon találkoztam nyugdíjas tanárokkal és aktív pedagógusokkal, közösségszervezőkkel és helyi politikusokkal, diákokkal és szülőkkel, kisvállalkozókkal és nagyvállalatoknál dolgozó menedzserekkel, művészekkel és parasztemberekkel. De bárhova néztem a teremben, bárkivel váltottam szót az előadás előtt, alatt vagy után, kedves, udvarias, egyenes, érdeklődő, nyitott, aktívan odafigyelő, jó emberekkel találkoztam.
Akik jó kérdéseket tettek fel, képben voltak, volt humorérzékük (és öniróniájuk), okos szempontokat hoztak be, és nem féltek rámutatni a szövegem belső ellentmondásaira, gyenge pontjaira.
Nekik (és a szervezőcsapatnak, különösen régi kedves ügyfelünknek, a turné ötletét felvető Berkeczi Zsoltnak, és Zsigmond Laurának, Szentgyörgy MCC-s szívének-lelkének) köszönhetően nemcsak otthon, hanem elememben is éreztem magam.









Minden percét szerettem.
De nem tudtam megkerülni a kérdést: mire jó ez az egész?
Mire jó egy előadás?
Na jó, mire jó három előadás? Mi történik majd utána? Miben mérjük, mérhetjük-e egyáltalán az ilyen és ehhez hasonló szereplések sikerét?
100-ból 99 üzleti eseményen, 100-ból 99 előadás után, 100-ból 99 résztvevőnél a tapasztalataink szerint nagyjából semmi. Semmi. Meghallgatják, néha egyetértően bólogatnak, talán el is gondolkodnak rajta, de végül nem cselekszenek, nem változtatnak a vezetői viselkedésükön.
A szokás hatalma 100-ból 99 alkalommal ilyenkor is diadalmaskodik a változás iránti vágyunk fölött.
Pedig minden ezen múlik. Nem a hozzáállásodon, nem az attitűdödön, nem az általad ismert eszközök, elméletek mennyiségén. Nem azon, hogy mennyire vagy okos, tudatos, empatikus, jó fej, barátságos. Hanem azon, hogy mindazt, amit egy Onlife-tréningen, konferencián vagy nyílt előadáson hallottál, hogyan fordítod át cselekvésbe (és mondjuk hogyan építesz be 4 végtelenül egyszerű eszközt a hétköznapi vezetői rutinodba).
Peter Drucker, a modern menedzsment atyja egyszer azt mondta: „Ha van a hatékonyságnak titka, az a koncentráció. A hatékony vezetők először csinálják a dolgokat, és egyszerre csak egy dolgot.”
Magamban azt kívántam mindhárom előadás után: bárcsak tudhatnám, hogy most az 1%-hoz beszéltem, és lesz valaki, bárki, akárki a közönségből, aki legalább egy dolgot másként csinál majd holnaptól.
A második este pedig váratlanul meghozta a bizonyosságot egy 10. osztályos, 16 éves srác képében.
Kezdd el. Most.
Az egyszerűség kedvéért a srácot nevezzük most Szabolcsnak. Szabolcs 20 perccel a többi résztvevő előtt érkezett, a kezdés előtt pedig egy Rubik-kockával játszott (emiatt jól be is építettem az előadásomba), majd a bő 2 órára nyúló esemény végén odajött hozzám, hogy feltegyen néhány kérdést.
Állati jó kérdések voltak. Iskolai kihívásokról, pályaválasztási nehézségekről, de leginkább halogatásról, az időmenedzsment lehetetlenségéről, prioritásokról beszélgettünk, és azt mondta: vannak olyan elvileg lényeges feladatok, amelyeket hetekig, hónapokig tologat maga előtt, de sose végzi el, mert mindig akad fontosabb dolga.
Az általános tanácsok ledarálása mellett azt kértem Szabolcstól, hogy mondjon egy példát, egy konkrét dolgot, ami a legjobban idegesíti.
Azt válaszolta, hogy bár hetekkel ezelőtt elkezdődött az iskola, még mindig nem nyomtatta ki az órarendjét és nem ragasztotta be a füzetébe. Apróság, de bosszantja.
Az egyik helyi szervező, Tamás éppen akkor ment el mellettünk, gyorsan odafordultam hozzá és megkérdeztem tőle, hogy tudunk-e nyomtatni a helyszínen. Tudtunk. 2 perc múlva már Szabolcs kezében volt az órarend, de azért somolyogva megjegyezte: most már csak a ragasztást fogja halogatni.
Megígértettem vele, hogy amint hazaért, ez legyen az első dolga.
Bólintott, kezet fogtunk, majd mosolyogva lépett ki az ajtón.
Fél órával később, úton Székelyudvarhely felé épp Zsoltnak meséltem a történetet, amikor Tamástól megkaptam ezt a képet:
Ennyi. Több száz előadáson vagyok túl, de ilyen konkrét, kézzelfogható és kedves visszajelzést résztvevőtől még nem kaptam.
Szabolcs demonstrálta, mit jelent az 1%-hoz tartozni. Mit jelent nemcsak akarni akarni, hanem akarni ÉS változtatni, lépni, cselekedni.
Egy 16 éves csíkszeredai srác megcsinálta, amit sok agyontrénelt és széjjelkócsolt menedzser és felső vezető nem csinál meg – jó, kellett hozzá egy kis noszogatás, de értitek a lényeget. Vett egy nagy levegőt, letudott egy nemszeretem feladatot, és talán a következő halogatásra lehetőséget adó feladat elől sem tér majd ki, hanem letudja egy szusszra.
Mi a tanulság? Több is van, most egyet mondok: legyél olyan, mint Szabolcs.
Hogyan változtathatsz most a vezetői viselkedéseden?
Nézd vissza a SPRINT konferencia előadásvideóit. 10+ órányi tömény menedzsmenttudás és sok hasznos, holnap elkezdhető viselkedés, bevezethető eszköz vár a gomb mögött:
Jelentkezz be az október 25-ei Eredményes menedzser tréningnapra. A festői Prónay-kastélyban, a bootcamp résztvevőkkel közös napon a 4 legfontosabb vezetői viselkedésre fókuszálsz majd, amellyel hozhatod a számokat és megtarthatod a legjobban teljesítő embereidet. Ez az Onlife legnépszerűbb és leghasznosabb képzése. Ha még nem voltál, gyere:
Csatlakozz az Onlife Management Bootcamp VI. évfolyamához. Október végétől szánj 10 hónapot arra, hogy a következő szintre lépj vezetőként és magaddal vidd a csúcsra az embereidet is. Az új tematikával eddigi bootcampek rendezői és bővített változatát kapod, és szuper jófej útitársakat, akik a következő 1 évben veled együtt mennek végig az eredményes vezetővé válás, Erdély kanyargós hegyi szerpentinjeit idéző útján.
Legyél az 1%. Cselekedj.
Legyél olyan, mint Szabolcs.
Mi itt leszünk és neked is szívesen segítünk az órarendnyomtatásban.
Barátsággal,
Berze Marci