“Úgy tűnik valami hiba történt. Gondoltam visszajelzek a jószándék jegyében.”
“Az előbb az alábbi mail érkezett Tőletek.”
“ez mi?”
“Szerintem valami nagyon félre ment”
“Ez komoly csak egy fél másodpercig gondoltam, hogy valami elromlott, aztán repült a dekódolóba ”
Csak néhány visszajelzés, amit tegnapi levelünkre válaszul küldtetek percekkel a kézbesítés után. Ez most az igazság megvallásának pillanata: nem baleset történt, hanem binárisan kódolt üzenettel hívtunk titeket egy egyenlet megoldására.
Az év hátralévő részében arra a leírva egyszerű – végiggondolva képtelenül bonyolult – kérdésre keressük a választ: számoljunk-e még az emberrel? Hol a helyed menedzserként, vezetőként a technológia korában?
Merthogy a technika gyökeresen megváltoztatja azt, amit a vezetésről, menedzsmentről, munkáról, vagy magáról az emberről gondolunk. A legtöbben félreértik a változást: azt gondolják, a technológia az öntudatra ébredő gépek miatt lehet veszélyes (popcorn a kézbe, Mátrix újratöltve, felkészül a Terminátor) vagy azért, mert „elveszi a munkánkat”. Ezzel párhuzamosan pedig a technológia előnyeit is túlbecsüljük: úgy okoskodunk, már csak néhány évre vagyunk a kánaántól, aztán “a technológia megoldja a problémáinkat!”
De tényleg ez az ember-egyenlet lehetséges megoldása?
Talán nem.
A technológia változik, a problémák maradnak
Vezetőként kapkodod a fejed: egyik nap itt, másik nap ott kiáltanak technológiai forradalmat. Tegnap még a blockchain változtatott meg mindent, ma az AI forgatja fel az életünket. Nem szeretnél lemaradni, de talán már a csapatod is idegesen ingatja a fejét a legújabb „világmegváltó technológia” láttán.
Eközben a problémáid száma valahogy mégsem csökken. Bár azt ígérték, hogy az új módszertan „hatékonyabbá tesz”, folyamatosan túlóráztok. Elolvastad és bevezetted a legújabb vezetői eszközöket, és már egy teljes HR-osztály dolgozik a munkavállalói elégedettségen, nem látod a lelkesedést a kollégák arcán.
Szinte mindenre van már „módszerünk”, „technikánk”, de a kánaántól mintha egyre messzebb kerülnénk: egyre többen elégedetlenek és motiválatlanok a munkájukban, a magánéletben pedig egyre magányosabbak. Az életünk minden részét „menedzseljük”: tervet készítünk a karrierre, a családra, a nyaralásra, sőt, gyermekünk fejlődését is egy elvárt tervhez igazítjuk. Az eredmény azonban elégedettség helyett gyakran frusztráció lesz.
Lewis Mumford egy 71 évvel ezelőtt megjelent írásában már rámutatott a technológiai fejlődés tanulságos paradoxonjára.
“A legtöbb fontos találmány, amelyet Leonardo da Vinci vagy Francis Bacon előre jelzett, s a feltalálók később meg is valósítottak, mind az időmegtakarítást, a távolságok csökkentését és az energiatermelés növelését célozták.
Vegyük észre a furcsa ellentmondást, amelyet e tervek és törekvések sikere a valóságban magával hozott: minél gyorsabban utazunk, annál kevesebbet látunk és tapasztalunk az úton; minél nagyobb területet hálóz be a kommunikációnk, annál korlátozottabb a megértésünk egymásról; minél nagyobb fizikai erő kifejtésére vagyunk képesek, annál félelmetesebbnek tűnnek az erkölcsi korlátaink.” (Lewis Mumford: Technics and Civilization, 1954)
Vicces, igaz?
24 órában elérhetők vagyunk a közösségi médiában– mégis egyre kevesebb idő jut mély, tartalmas és személyes beszélgetésekre (pláne gondolkodásra, szemlélődésre).
A munkánk miatt sokan és sokszor átnyúlunk téren és időn, kontinenseken és időzónákon – de nem tudunk mit mondani egymásnak a konyhában és az utcán fel sem ismerjük a szomszédainkat.
Másodpercek alatt készítünk képeket, vágunk TikTokra vicces videókat, generálunk szöveges tartalmakat – mégis egyre kevesebb a megrendítő esztétikai élményünk, és az internet a szellemi környezetszennyezés hulladéklerakójává vált eredeti gondolatok végtelen könyvtára helyett.
Ez lenne a vágyott jövő? Az emberi faj felért a csúcsra? Az évezredes civilizációs fejlődés végpontja tényleg az NFT, a kripto és a mesterséges intelligencia által generált hatujjú pop art Jézus?
Május 8-án (csütörtökön) hozzálátunk az egyenlet megoldásához. Kérj ingyenes értesítőt az indulásról és hívd meg a közös matekozásra vezető barátaidat, ismerőseidet is.
Barátsággal,
Berze Márton és az Onlife matematikusai
