Lindy-hatás, kudarcos okoskarkötő és a depresszió gyökere | Vezérfonal #46

„Jó pap is holtig tanul.” De nem mindegy, hogy milyen gyorsan.

Kedves Barátunk,

Ez az Onlife vezetői hírlevele, a Vezérfonal. A mai levélben olvashatsz:

• egy személyes meghívásról, ahol egy különleges élő podcastfelvételen és beszélgetésen vehetsz részt (nézőként vagy szereplőként),

• egy üzleti kudarcról, amely miatt egy évtized ment a kukába,

• a tanulás 3 legfontosabb akadályáról,

• és arról, hogy miért olvass régi könyveket.

Ha témád, kérdésed van, küldd el nekünk a hello@onlife.academy címre!

200 adás, 300 koccintás

Néhány napja megjelent az Onlife Menedzsment Podcast kétszázadik adása. Az előző négy évben több száz órát beszélgettünk menedzsmentről, vezetésről, és már karrierről is az Onlife Körben. A következő hónap az ünneplésről és közösségépítésről szól:

• Koccints és ünnepelj velünk augusztus 30-án a Mixátban. A beszélgetés és kapcsolatépítés mellett részt vehetsz az első élő podcastfelvételünkön (ha akarsz, a mikrofon elé is odaülhetsz), és 80 hozzád hasonló vezetővel ismerkedhetsz meg egy délután alatt. Kattints ide és foglald le a helyed (csak 9 990 Ft).

• Szeptember 27-én itt a SPRINT: A menedzsment sebessége konferencia, ahol egy szuperintenzív képzési napot töltünk együtt 300+ vezetővel. Ilyen változatos előadói gárdával még sohasem találkozhattál Onlife-rendezvényen:
  – nemzetközi nagyvállalattól a hazai kis cégig,
  – szoftverfejlesztéstől állateledel-gyártásig,
  – 40 milliárdos beruházási projektektől az egyik legnagyobb hazai online újság megalapításáig találkozhatsz nálunk előadókkal és vezetőkkel. Foglald le a helyed és a kedvezmény mellé a videófelvételeket is megkapod ajándékba (még pár napig.)

„Zoltánnak viszont a karkötő volt az álma”

• „Már az elején látszott, hogy ez egy sehova nem vezető sztori”

• „A tulajdonosok még ekkor sem adták fel a reményt”

• „30 év után ismertem fel, hogy nem tudok vállalkozni”

Egy 8. kerületi étteremben egyedül ülve olvastam a Telex riportját a 10 éve indult Liber8 okoskarkötőről. Azt vettem észre, hogy a szomszéd asztalnál furcsán néznek rám. Talán túl látványosan ingattam a fejem, ahogy a fenti mondatokat olvastam? Sóhajtoztam? Nem tehetek róla: szinte fizikai fájdalmat éltem át, ahogyan az alapítók és befektetők kíméletlenül őszintén értékelték a kukába dobott évtizedet.

Persze, a néhány százmillió forintért is kár. Sokkal jobban fáj azonban az a 10 év, amelyet okos, intelligens, tehetséges szakemberek öltek egy halva született üzletbe. Egy kérdés járt a fejemben: „Miért? Hogyan történhet meg ez?”

Aztán rájöttem, hogy ez a cikk mindannyiunkról szól.

• „Láttam az árulkodó jeleket, de nem figyeltem rájuk”

• „A barátaim mondták, hogy ez hülyeség, de nem hallgattam rájuk”

• „Éreztem, hogy valami nincs rendben, de maradtam”

Mennyi ilyen mondat hangozna el a saját életünkből, cégünkből, karrierünkből, kapcsolatainkból? Oké, talán nem egy évtized ment a levesbe, és talán nem költöttünk el befektetői százmilliókat sem. De mennyit spórolhattunk volna, ha gyorsabban jövünk rá, hogy — EZ — NEM — MŰKÖDIK? Ha nem egy évig, hanem egy hónapig maradunk a zsákutcában?

Hetek óta készülök az előadásomra, amellyel szeptember végén megnyitjuk az V. Onlife Vezetői Konferenciát. A tanulás sebességéről beszélek majd: hogyan tanulj a csapatoddal együtt gyorsabban? Hogyan vedd észre, hogy zsákutcában vagy, hogy rossz irányba haladsz, hogy kudarcot vallottál, méghozzá a lehető leggyorsabban?

Ez a mai menedzserek talán legfontosabb kérdése. Aki gyorsan tanul, behozhatatlan előnyre tesz szert. Aki lassan tanul, az időt és energiát éget teljesen feleslegesen. Ez pedig olyan luxus, amit kevesen engedhetnek meg maguknak.

Miért ennyire nehéz a tanulás? Hiszen ma mindenki „élethosszig tartó tanulásról”, „tanuló szervezetekről” beszél! Csak tudjuk, hogy hogyan kell tanulni… nem? Nem?!

Három dolog nehezíti a tanulást:

1. A tapasztalat csapdája. Azt gondoljuk, hogy pusztán azért, mert „évek óta csinálunk valamit”, már tanultunk is. „A tapasztalataimra támaszkodom! 20 éve foglalkozom ezzel!” A probléma: a tapasztalat nem egyenlő a tudással, és pláne nem egyenlő a tanulással. A tapasztalat megtörténik velünk. Nem kell semmit tenned hozzá: mindössze elvégzed a feladataidat. A tanulás már más tészta. Edwards Deming, a modern minőségtudomány atyja a következőt mondta erről:

„A tapasztalatainkra támaszkodunk” – ez a válasz érkezett egy nagyvállalat minőségirányítási vezetőjétől, amikor megkérdeztem, hogyan és milyen alapelvek mentén különböztetik meg a gyártás során fellépő problémákat. Az emberei ugyanezt a választ adták.

Ezzel a válasszal saját maga felett mondott ítéletet. Ez a válasz ugyanis garantálja, hogy holnap pontosan ugyanannyi problémájuk lesz a cégben. A tapasztalat elmélet nélkül nem tanít nekünk semmit. Sőt, a tapasztalatainkat lejegyezni sem tudjuk, hacsak nincs valamiféle elméletünk, ami mentén hipotéziseket állítunk fel és feljegyezzük azokat.

Szükséged van valamire, ami a tapasztalataidat tanuláson át tudássá, méghozzá szervezeti tudássá alakítja át.

2. A félelem csapdája. Ha rettegünk a kudarctól, a bukástól, ott a tanulás lassú lesz (vagy nem történik meg). Sokféle okból félhetünk. Talán attól félünk, hogy kirúgnak? Hogy megaláznak? Hogy csúnyán néznek ránk? Az is lehet, hogy az önképünk sérül: „Nem is vagyok jó vezető! Nem is vagyok jó vállalkozó! Nem vagyok ügyes / okos / tehetséges!” Ha ilyen félelmeink vannak, akkor nem akarunk tanulni, mert azzal be kellene ismernünk: valami nem úgy történt, mint ahogyan gondoltuk.

3. A remény csapdája. „A depresszió gyökere a remény.” Szép dolog a remény, de meddig észszerű reménykednünk? Meddig észszerű kitartanunk a vágyaink és álmaink mellett? Észszerű-e azt gondolnunk, hogy a kollégánk, aki 15 éve hazudik és csal, holnaptól megváltozik? Észszerű-e, ha úgy gondoljuk, hogy valamilyen csoda folytán holnapra minden megváltozik?

A Telex-cikkben szerepel egy félelmetes mondat:

„Zoltánnak viszont a karkötő volt az álma.”

Mennyire rugalmasak a vágyaink és a reményeink? Semennyire? Ott nem lesz agilitás, és a tanulás is rettenetesen lassú lesz – ha egyáltalán megtörténik. A „Hogyan lesz 2+2=5?” kérdésre akkor sem találunk választ, ha életünk végéig kutatjuk. (Ha példát keresel, nézd meg az „elnyomott magyar feltaláló vízautóját”.)

Neked hol van szükséged tanulásra? A fenti csapdák közül melyik akadályoz leginkább? Nincs rendszered? Félsz? Vagy még mindig reménykedsz – talán nem észszerűen? Ha igen, akkor jól jöhet egy külső szem. Találkozzunk szeptember 27-én, és beszélgess más vezetőkkel. Kérj tanácsot és őszinte visszajelzést a helyzetedre. Ne várj 10 évet: akkor sem, ha most valóban „a karkötő az álmod”.

„Biztosra” akarsz menni? Használd a Lindy-hatást

„A 30 legjobb önfejlesztő és üzleti könyv” – jött szembe velem egy hirdetés a Facebookon, és a listát látva elszomorodtam. Nem azért, mert a listán található könyvek rosszak. Nem, sőt! Van közöttük néhány, amit én is ajánlanék.

Egyetlen okból lettem szomorú: a listán található szerzők közül szinte mindenki él.

Nem, nincs bennem vérszomj: hosszú életet kívánok minden írónak! De vajon mekkora az esélye, hogy a történelem 30 legjobb önfejlesztő és üzleti könyve közül mindet az előző 20 évben írták, többségében amerikai, 30 éves szerzők?

Szinte nulla.

A tanulás sebességét drámaian növelheted, ha olyan tudást szerzel, ami szinte biztosan hasznodra válik, és ami időtálló. Ami nem évül el, nem egy gyorsan múló trendet jelent, hanem karriered végéig elkísér. A többi könyv is lehet hasznos – ahogyan az IKEA összeszerelési útmutató is az, egészen addig, míg össze nem raktad a Billy-t.

„Na jó, de ezt honnan lehet tudni?” – kérdezed, teljesen jogosan. Hiszen honnan tudhatnád, hogy milyen készségekre lesz szükség 50 év múlva? Hogy melyik könyv lesz hasznos a karriered végéig? A jó hírem, hogy van erre egy jó, de kevesek által használt módszer.

Ez a Lindy-hatás. A lényege, hogy a nem romlandó / múlandó javak (tárgyak, eszmék, gondolatok) közül azok rendelkeznek a legnagyobb várható élettartammal, amelyek már régóta velünk vannak.

Erről ír Nassim Nicholas Taleb is az Antifragile című kiváló könyvében:

Ha egy könyv 40 éve forgalomban van, akkor arra számítok, hogy további 40 évig kapható lesz. De ha még 10 évig nyomtatják, akkor már arra számítok, hogy újabb 50 évig nyomásban lesz! Ez a szabály arra utal, hogy miért nem öregednek bizonyos dolgok úgy, mint az emberek – épp fordítva! Minden egyes év, amit kihalás nélkül túlél, két évet ad hozzá a várható élettartamhoz! Azt jelzi, hogy az adott dolog igen robusztus.

Sokan gondolnak úgy a „tanulásra”, mint a legújabb trendek hajhászására. Mindig az aktuális bestseller-listákról olvasnak, mindig az aktuálisan felkapott témákkal foglalkoznak. Ezekkel valóban érdemes foglalkozni, de megjelenik a tanulásunkban a Lindy-hatás? Olvasunk olyan szerzőktől, akiket szinte biztosan olvasni fognak 100 év múlva is? (Nem véletlenül hívtuk meg dr. Hoványi Mártont, az ELTE docensét előadóként a szeptemberi konferenciára: a gondolkodás sebességéről beszél majd, és egy olyan művet elemzünk együtt, amelyet talán életed végéig emlegetsz majd.)

Ki lesz a következő szerző, akit a Lindy-hatás miatt olvasol? Talán nem annyira hasznos, mint a “Beginners guide to AI”… de lehet, hogy maradandóbb.

Ha van ilyen olvasmányod, oszd meg velünk kommentben!

Üdv,
Ungvári Péter és az Onlife csapata