Mekkora paraszt vagy? Nomád és földműves menedzserek | Vezérfonal #48

Aztékokról, ősmagyarokról, és vállalati fejvadászokról.

Ez az Onlife vezetői hírlevele, a Vezérfonal. A mai levélben kivételesen egyetlen témán megyek végig: a korábbi leveleket itt találod.

---

Az írás egy feneketlen kút.

Kutatok egy témában (legyen mondjuk projektmenedzsment), majd néhány órával később azt veszem észre, hogy a 19. századi Brit Birodalom hivatalnokairól olvasok. Csodálom

Berze Márton

türelmét, amikor találkozik a csapongásommal.

Tegnap például a szeptember 27-i SPRINT: A menedzsment sebessége konferencia nyitóelőadását írtam. Papíron a témám „a tanulás sebessége”, de ha Marci felhívott volna, a következőt mondtam volna neki:

„Képzeld, mit olvastam az aztékokról és a rituális emberáldozatokról az előbb!”

Mivel nem hívott, így itt írom meg a folytatást – az előadásból ez úgyis kimarad.

Darryl Cooper hobbitörténész kiváló sorozatát hallgattam a héten az aztékokról. Az foglalkoztatja: hogyan jöhetett létre egy rendkívül fejlett, ám elképesztően brutális társadalom a világ túlsó végén? Mi a közös a vállalati fejvadászokban és a dzsungel valódi fejvadászaiban? Miért szorongott az azték társadalom jelentős része, és hogyan küzdött meg ezzel?

A sorozat végén (spoiler!) a válasz egyik kulcsát a földművelésben találja meg.

A kevésbé fejlett társadalmak (ahol nincs stabil, központi állam, csak törzsek vagy családok laza szövetsége) leginkább nomád vagy félnomád életmódot folytatnak. Ilyenek voltak a magyar törzsek is, amelyek évszázadok alatt több ezer kilométert vándoroltak az Ural-hegységtől egészen a Kárpát-medencéig. Amikor pedig itt voltak, további ezer kilométert „kalandoztak” nyugatra, amíg a németek meg nem unták.

A nomád társadalmak bizonyos szempontból sokkal nagyobb biztonságban éltek, mint a földművelő közösségek. Gondolj bele: ha egy területen elfogy az élelem, egyszerűen továbbállsz. Keresel magadnak egy jobb helyet. Ha ma nem fogsz állatot, legfeljebb holnap újra megpróbálod, talán egy kicsit másfelé, talán egy kicsit más módszerekkel. A te kezedben van az irányítás, a természet csak mellékszereplő az életedben.

De mi a helyzet, ha úgy döntesz, hogy letelepedsz, és földműveléssel kezdesz foglalkozni? A lehetőségeid elképesztő módon beszűkülnek. Már nem az a kérdés, hogy „ezer kilométeres körzetben találok-e olyan területet, ahol elég sok bivalyt lőhetek”. A kérdés már az: „a következő egy évben ez a konkrét terület megtermel-e nekem annyi élelmet, ami a túlélésemhez és a következő évi vetéshez szükséges”? Erre a kérdésre pedig nem mi adunk választ – még a mai modern ember is ki van szolgáltatva az időjárásnak, a növényi betegségeknek és a természetnek. Képzeljük el mindezt a 13. századi Közép-Amerika ültetvényein!

Nincs kontrollod afelett, hogy jön-e az eső.
Nincs kontrollod az áradások vagy a betegségek felett.
A természet nem mellékszereplő, hanem rettegett erő az életedben, amit nem értesz, befolyásolni pedig pláne nem tudsz.

Ez az állapot nem „mentalitás” vagy „pozitív hozzáállás” kérdése. Mindegy, mennyire vagy ügyes földműves, hogy mennyire vagy szorgalmas, tehetséges, proaktív. A körülményeid és a helyzeted miatt a sorsod felett szinte semmiféle kontrollod nincs.

Ahogyan a szerző erről beszélt, az járt a fejemben: ugyanezzel a dilemmával küzdünk a csapatunkkal, szervezetünkkel, karrierünkkel. Te hol vagy a nomád-földműves skálán? Hadd fejtsem ki, mire gondolok ezalatt.

Ha egy olyan cégben dolgozol, amely a piacod felét birtokolja, valószínűleg inkább földműves vagy, és kevésbé nomád. Ha a piacod valamilyen okból 25%-ot csökken, jó eséllyel te sem úszod meg a visszaesést – míg a kisebb szereplők talán növekedni is tudnak, mert nomádként egyszerűen továbbállnak.

Ha egy régi cégben dolgozol, ahol a kollégák többsége 15+ éve ugyanabban a székben ül, valószínűleg inkább földműves vagy. Laci, Zsófi és Gábor bácsi itt ül 20 éve, és ha nekik nem tetszik valamilyen változás, akkor az NEM – FOG – MEGTÖRTÉNNI. „Tedd le a nomád fenekedet, irány vetni! Igen, látjuk, hogy idén talán nem olyan jó a termés, de reméljük, jövőre több eső esik májusban.” (Egy fiatal cég sem lesz automatikusan nomád, de ez egy másik levél témája.)

Ha a szervezeted egyetlen dologra fókuszál, valószínűleg inkább földműves vagy. Dan Kennedy, a kiváló amerikai marketinges mondta: „Az üzlet legveszélyesebb száma az EGY.” Az egy lehet bármi: marketingcsatorna, technológia, termék, értékesítési csatorna, bevételi forrás, kulcsfontosságú partner vagy beszállító. Ha pedig erre az EGY dologra nincs valódi hatásod, akkor valószínűleg inkább földműves vagy. Erre talán nincs drámaibb példa az 19. századi írországi éhínségnél, ahol a lakosság negyede éhen halt, másik negyede pedig elmenekült a burgonyavész miatt. Ez volt a fő tápanyagforrásuk – és mind tönkrement.

A fentiek alapján úgy tűnhet: nomádnak lenni JÓ, földművesnek lenni ROSSZ. Nem is tévedhetnénk nagyobbat. Kell erre bármilyen bizonyíték? Nézzünk körbe: látunk magunk körül nomád törzseket? A nomád ősmagyar legfeljebb akkor jön elő belőlünk, amikor elfogy az áruházban a WC-papír, ezért folytatjuk a portyát a következő Sparba! A földművelés működik. De a földművelés korlátoz, megköt, szűkíti a lehetőségeidet. A nomád életmód szabadságot ad, és szinte teljes kontrollt a döntéseid felett. A nomád életmódnak azonban vannak korlátai: a méret (próbáltál már nagy családdal kirándulást szervezni?), a hatékonyság, és korlát még az augsburgi nehézlovasság is, amelyet földművesek etetnek.

Mi tehát az igazság? Talán érdemes az egyensúlyt keresnünk.

Egyrészt, ha egész életedben földműves voltál, és nevelgetted a kis parcelládat (ugyanaz a szakma, iparág, terület, kapcsolatrendszer), érdemes lehet kipróbálnod a nomád életmódot, talán csak egy kis időre. Egy kicsit kalandozni, és átvenni a kontrollt az életed bizonyos részei felett. Ez a kalandozás lehet egy új szakterület, egy új projekt, egy új készség. Talán ennél nagyobbat váltasz: iparágat, várost, akár országot. A jó hírem, hogy nem kell teljesen nomáddá válnod, és feladni a földjeidet – portyázhatsz napi 1-2 órában is.

Másrészt, ha tehetetlennek érzed magad egy helyzetben, talán nem veled van a baj. Egy ügyfelünkkel beszéltem néhány hónapja. Azon dolgozott, hogy a cégen belül sikerüljön jobb lehetőségeket, nagyobb elismerést kiharcolnia önmagának és csapatának. Szerette volna, ha a javaslatait meghallgatják és elfogadják. Amikor felvázolta, hogy mivel próbálkozott az előző évben, és milyen indokokkal pattant le a főnökéről és a vezetőiről, elmondtam neki:

Itt valószínűleg soha nem kapod meg, amire vágysz. Ez nem a te hibád, és talán nem is az övék. Egyszerűen neked itt nem terem babér.

Milyen érdekes: „Neked itt nem terem…” Itt is a földműves kiszolgáltatottsága és tehetetlensége jelenik meg.

Felszabadító érzés lehet, ha kiderül: nem te csináltál valamit rosszul. Itt és most ez a parcella ennyit termett.

Hadd hozzak erre egy példát. Az amerikai fociban az irányító (quarterback) az egyik legfontosabb (és ezért az egyik legjobban fizetett) pozíció. Ő a támadók vezére, karmestere. Időnként azonban előfordul, hogy a csapat támadójátéka annyira kidolgozott és merev, hogy az „irányítónak” szinte semmilyen szabadsága nincs. A rendszer többi tagja határozza meg az ő játékát is. Nem kell döntenie, önállóan cselekednie. Végre kell hajtania, amit a rendszer vár tőle. Ezt az irányítót nevezik (gyakran pejoratívan) system quarterbacknek.

Az irányító, akit a rendszer irányít. Milyen ironikus. A bowl.hu definíciója szerint:

„Egy bizonyos rendszerbe tökéletesen illeszkedő irányító, akinek statisztikái megtévesztőek, magasabb szinten nem képes teljesítményét reprodukálni.”

Az a földműves, aki egy bizonyos típusú földterületen, egy bizonyos típusú növényt, egy bizonyos módszerrel fantasztikusan termeszt. Láthatjuk, hogy az egyéni teljesítmény és kreativitás keveset számít, és alig van mozgástere.

Harmadrészt, egyetlen szervezetnek és csapatnak sem tesz jót, ha hiányoznak belőle a nomádok. A Yale Egyetem kutatója, Costin Alamariu, a Selective Breeding and the Birth of Philosophy című munkájában azt a kérdést kutatja: miért épp az ókori görög városállamokban született meg a filozófia? A válasz részben épp a földművesség. Ha egy városban létrejön egy parasztréteg, aki folyamatosan biztosítja az élelmet, akkor létrejöhet egy másik, filozófus kaszt is. Ők – és ezt már én teszem hozzá – intellektuális nomádok. Az elméletek, gondolatok, ideák területén portyáznak.

Hogy jön ez a cégedhez? Egyszerű: ha a szervezeted nagy része az érett core business-szel foglalkozik (földműves), miért ne állíthatnátok rá legalább néhány embert a nomádkodásra? Vagy, ahogyan mai nevén nevezzük: innovációra. A társadalmainkban pont ez történt. Amikor már biztossá vált, hogy holnap is lesz kaja, az emberek egy része elkezdett más, a Maslow-piramis magasabb szintjén álló témákban nomádkodni. (A legtöbb nomád törzsnél saját írás sem alakult ki, ez szinte csak a földműves társadalmakra jellemző. A mongoloknak egészen addig nem voltak írásjeleik, amíg meg nem szálltak néhány kínai területet. Onnan hozták magukkal az írásukat is.)

Ha nincsenek nomádok nálatok, akkor passzív, kiszolgáltatott, reaktív szervezetet építesz. Lehet, hogy 10 évig nagyon sikeresek vagytok, de mindig ott motoszkál a fejedben: „Mi van, ha jövőre nem így lesz?” Ez a földművesek szorongása. Hozz be magad mellé néhány proaktív, önálló, kezdeményező nomádot, akit nem köt a föld, és szabadon keresheti a következő zsákmányt.

Néhány kérdés a fentiek alapján a végére:

• Nomád vagy földműves vagy inkább?

• A jelenlegi pozíciód melyik szerepet várja tőled? A szervezeted a piacod nomádja vagy földművese?

• Nomádok vagy földművesek vesznek körbe a szervezetedben? Melyikből van hiány nálatok?

• Hogyan tudna megjelenni az életedben, a szervezetedben a nomád életmód (vagy épp a földművesség), ha jelenleg hiányzik?

• És, ha vezető vagy, gondold végig ezeket a csapatod szempontjából is!

Kalandozásra fel!

Barátsággal,
Ungvári Péter és az Onlife csapata

U.i.: néhány nap múlva zárjuk a jelentkezést az V. Onlife Vezetői Konferenciára. Nézd meg a programot itt és portyázz velünk egy napot.