Mi közös Napóleonban, Szoboszlai Dominikban és az atombombában? | Vezérfonal #36

Petyr Baelish vezetői tanácsokat ad, a home office felett sötét fellegek gyülekeznek, és Goethe is elmondja a véleményét az örök kritikusokról.

Szia,

Ez az Onlife vezetői hírlevele, a Vezérfonal, benne olyan témákkal, mint:

• A káosz egy létra: milyen stratégiáid lehetnek, ha bizonytalan helyzettel találkozol? (Ingyen olvasható.)

• Goethe leírása az örök kritikusokról. (Tagsággal.)

• Mire képesek a fiatalok? Napóleon, Oppenheimer, és az atombomba mögött álló csapat. (Tagsággal.)

• Az otthoni munka illúziója elkezd szertefoszlani – és ez minket egyáltalán nem lep meg. (Tagsággal.)

• Fogadd úgy az új munkatársakat, mint Szoboszlait a Liverpoolnál. (Tagsággal.)

Vákuumot látsz? Töltsd be

A Trónok harca rajongóinak ismerős lehet Petyr Baelish (Kisujj) monológja a harmadik évad hatodik epizódjának végéről. (Erőszakos képsorok is vannak benne, itt elérhető a teljes részlet.)

„A káosz nem gödör. A káosz egy létra.”

Az előző hetekben többször idéztem ezt a gondolatot mastermind és mentori találkozókon. Baelish azt üzeni, hogy a káosz lehetőséget ad arra, hogy előrelépjünk, új területeket hódítsunk meg, növeljük a hatalmunkat.

Ez nem mindig igaz: ha túl nagy a káosz, az bennünket is elgáncsolhat. De ha csak egy kis káosszal találkozunk, ott mi tehetünk rendet a saját szabályaink szerint, és az új területnek mi lehetünk a gazdái is.

Vezetőként bármikor kerülhetünk olyan helyzetbe, ahol nincsenek meghatározott célok, feladatok, határok.

• Lehet, hogy a felső vezetőnk indulatosan úgy döntött, hogy létrehoz egy új pozíciót, amelyre bennünket nevez ki.

• Talán elindult egy ígéretes projekt, de a legelső pillanatban kiderült, hogy semmi nem volt igaz az elképzeléseinkből.

• Lehet, hogy felvettek minket a céghez, de a felettesünk pár hét után felmondott, és senki nem mondja meg, mit csináljunk.

Ezek kaotikus helyzetek, hatalmi vákuumok: tér, amely még nincs megtöltve tartalommal.

Mit kezdhetünk vele? Háromféle stratégiát választhatunk:

1. Kilépünk a helyzetből. Időnként ez az egyetlen helyes döntés. Ha a káosz túl nagy, vagy ha a főnökünk a káosz ügynöke (azaz nem áll érdekében feloldania ezt a helyzetet, rendet teremteni), akkor kereshetünk másik helyet, pozíciót. Két veszély azonban van ezzel a megoldással:

• Honnan tudjuk, hogy mekkora a káosz? Hogy valóban nem tudnánk rendet tenni? Ezt nagyon nehéz előre megbecsülni.

• Nagyon ritkán van lehetőségünk azonnal kilépni a helyzetből. Mit csináljunk addig, míg megtaláljuk az új pozíciót, munkahelyet, projektet? Valamit kezdenünk kell vele.

2. Megvárjuk, míg valaki más rendet tesz. Ha a főnökünk nevezett ki egy terület élére, az ő dolga, hogy kitalálja, mit, miért és hogyan teszünk, nem? Addig pedig kivárunk, és legfeljebb kérdésekkel bombázzuk a vezetőnket. Nem szeretnénk bajt okozni. Ezzel a megoldással két probléma van:

• A vezetőnk tudja, hogy az ő dolga lenne elmondani, hogy mi a feladatunk – és meglehetősen kellemetlen helyzetbe hozhatjuk őt, ha erre emlékeztetjük. (Tudjuk, hogy nem „kellene” így lennie – de nem szeretjük „kellene” világot.)

• Másrészt, tényleg azt szeretnéd, ha valaki más töltené be ezt az űrt? Tényleg az áll érdekedben, hogy átadd a kezdezményezést és a kontrollt valaki másnak – pedig azt megszerezhetnéd te is?

Az előző két stratégia helyett egy harmadikat ajánlunk:

3. Töltsd be a vákuumot – amennyire csak lehet. Ne várd, míg más elkezdi kitalálni, hogyan dolgozzatok! Ne várj arra, hogy valaki más hozzon meg alapvető döntéseket. Kezdd el magadhoz ragadni a kezdeményezést.

• Ha kérdéseket teszel fel a főnöködnek, vigyél oda javaslatokat is. „Mi lenne az első logikus lépés? Hoztam három javaslatot, amelyek számomra a legjobbnak tűnnek. Ezek közül a másik tetszik a legjobban. Mit gondolsz?”

• Tedd meg a lépést, és utána jelents róla. (Elnézést kérj, ne engedélyt.)

• Tedd könnyebbé mások életét. Ha látsz a káoszban egy apró szeletet, amit rendbe tudsz tenni, könnyebbé teszi mások életét, és nem jár különösebben nagy kockázattal, tedd meg.

• Vállalj okos kockázatokat. Ha a főnököd, a vezetőid bizonyos változásokat nem szeretnek, akkor indulj el más irányba. Nem kell kardodba dőlni, látványos forradalmat indítani: egyszerűen csak tedd rendbe azt, ami jelenleg nincs a helyén.

A harmadik stratégia lehetőséget ad arra, hogy hatalmat építs egy olyan területen, amelytől a legtöbben félnek. És ha nem jön be, még mindig dönthetsz az első mellett – de emelt fejjel, mert tudod, hogy megtettél mindent.

Az örök kritikusok

Goethe, a német író az 1800-as évek elején írt egy embertípusról, amely számunkra is ismerős lehet: az örök kritikusról. Azt írja: