Miért nézzük végig, ahogyan valaki megfullad mellettünk? És a fertőző gondolatokról | Vezérfonal #32

„Az a cél, hogy a katonában egyetlen érzés maradjon meg: az engedelmesség iránt érzett erős vágy.”

Szia,

Ez az Onlife heti vezetői hírlevele, a Vezérfonal, benne olyan témákkal, mint:

1. miért nézzük végig, ahogyan valaki megfullad mellettünk (és hogyan változtassunk ezen),

2. hogyan működnek a fertőző gondolatok, és hogyan érd el, hogy a jó gondolatokkal fertőződjön meg a csapatod,

3. közösen beverünk még egy szöget a „21. századi vezetés” mítoszába (miszerint a jó vezetés 2013 utáni találmány),

4. és a végén megnézünk egy példaértékű felső vezetői reakciót egy szexuális zaklatási botrányra.

Az első témát ingyenesen is eléred, a többihez Onlife Kör tagsággal férsz hozzá. Próbáld ki az első 7 napban ingyen, ide kattintva.

Honnan vedd észre, hogy épp megfulladnak melletted?

Közeledik a nyár, én pedig a strandszezon során félelemmel nyitom meg a közösségi médiát vagy a hírlapokat. Minden hétre jut ugyanis egy sokkoló főcím arról, hogy valaki vízbe fulladt: sajnos minden évben előfordul a Balatonnál gyerekhalál. Ami azonban igazán megdöbbentő, hogy az amerikai egészségügyi hivatal szerint a fulladások 10 százalékánál felnőttek is jelen vannak, de nem veszik észre, hogy a gyermek fuldoklik. A Slate cikke beszámol egy esetről, amikor a strandon egy házaspár észreveszi, hogy az úszómester rájuk néz, majd elkezd rohanni feléjük, és beugrik a vízbe. Előtte épp egymást fröcskölték a vízben, és viccesen fuldoklást imitáltak, ezért kiabálnak felé: „Nem, nem, semmi gond, jól vagyunk!” Az úszómester odaér melléjük, és rájuk sem néz, hanem pár méterrel odébb úszik, a házaspár kilenc éves lányához. Átöleli, kiemeli a vízből, mire a lány elsírja magát és a szüleiért kiált. Néhány másodperc választotta el az elmerüléstől.

Hogyan lehetséges, hogy az úszómester 15 méteres távolságból is észrevette, hogy a kislánynak problémája van, míg az apa és anya tőle három méterre sem vett észre semmit? A válasz: az úszómester évek tapasztalata alapján tudja, hogyan néz ki egy fulladás. A szülők ezzel szemben a filmekből „tudják”, mit tesz egy fuldokló gyerek. Azt gondolják, a megfulladás szélén álló gyermek gyorsan csapkod a kezeivel, segítségért kiabál, és látványosan eltűnik a habok alatt. Az úszómester tudja, hogy ez nem így van. Az a strandoló, aki képes segítségért kiáltani és képes kapkodni a kezeivel, nincs nagy bajban.

„Ritka kivételektől eltekintve, a fuldokló emberek fiziológiailag képtelenek segítséget hívni. A légzőrendszer elsődleges célja a légzés. A beszéd csak másodlagos cél: beszélni csak a levegővétel után tudunk. (...) Nem tudnak segítségért integetni sem: ösztönösen kinyújtják maguk mellett a kezüket, és lefelé tolják a vizet, hogy a felszínen maradjanak. A fuldokló képtelen tudatos mozdulatokat tenni a kezével, nem tud kinyúlni az úszómester vagy az úszógumi felé sem” – írja az amerikai Parti Őrség.

Milyen jelei vannak tehát a fuldoklásnak? Mit vesz észre az úszómester?

• Fej alacsonyan van a vízben, száj a vízszintnél

• Fej hátrahajtva, száj nyitva

• Üveges és üres tekintet, képtelen fókuszálni

• Csukott szemek

• Nem használja a lábait – függőlegesen van

• Hiperventillál vagy levegőért kapkod

• Megpróbál úszni egy bizonyos irányba, de nem halad semerre

• Olyan, mintha egy láthatatlan létrát próbálna megmászni

Ha valaki beesik a vízbe egy hajóról, és látszólag minden rendben, ne legyünk tehát nyugodtak: kérdezzünk rá, „minden rendben?”. Ha válaszol, valószínűleg nincs nagy baj. Ha néma csend és fókuszált figyelem a válasz, valószínűleg kevesebb mint fél percünk maradt a kimentésre.

Miért írom le mindezt? Egyrészt, nem szeretném, ha a 10 százalékba tartoznánk. Szeretném, ha észrevennénk, amikor mellettünk fuldoklik valaki a strandon, és tudnánk, mit tegyünk.

Másrészt, ez a helyzet nagyon hasonló ahhoz, amit sok-sok vezetővel élünk át. Mándi Melinda, juttatási szakértő, a tavalyi Onlife Konferencia egyik előadója, külső tanácsadóként segít egyedi juttatási csomagokat összeállítani cégeknek, iskoláknak. A folyamat során minden alkalmazottal leül egy félórás beszélgetésre, ahol megismeri a motivációit, és kiválasztják a neki szóló juttatási csomagot. Megdöbbenve számolt be arról, hogy miközben néhány vezető büszkén mesél egy-egy kiváló kollégájáról („Elő fogom léptetni! Nagy jövő áll előtte a cégnél!”), ő fél óra után már látja: „Néhány hónap, és a kolléga le fog lépni.”

A csapattag ott fuldoklik a vezető mellett – ő nem veszi észre, de a „vezetői úszómester” igen. Miért? Mert tudja, hogy milyen viselkedéseket figyeljen és oda is figyel rá. Ez nem varázslat, nem szuperképesség. Úszómesternek nem „születni kell”, sőt, még „inspiráló úszómesteri történetek” sem kellenek ahhoz, hogy észrevegyük a fuldoklókat. Elég, ha a viselkedésre figyelünk – és megteremtjük az alkalmat arra, hogy észrevegyük.

Fertőző gondolatok

Hetente járok BNI kapcsolatépítő reggelikre, ahol hétről hétre ötven vállalkozó félperces bemutatkozását hallgatom végig. A tegnapi találkozón ismét megtörtént egy lenyűgöző jelenség, amivel szinte minden héten találkozok. Ezt a jelenséget gondolatfertőzésnek neveztem el, és a lényege a következő.