A 85%-os szabályról, a teóriák fakóságáról, és hasznos időpazarlásról (Vezérfonal #26)

Mit üzenhet a menedzsereknek egy hegedűművész aluljárói koncertje? Hogyan lesz „több időnk”? Mit üzen az MBA-hallgatóknak Mefisztó?

Szia!

Ez az Onlife heti vezetői hírlevele, benne olyan témákkal, amelyek bennünket foglalkoztattak a héten. Az első téma nyilvánosan elérhető, a teljes levelet Onlife Kör tagsággal olvashatod.

Fakó minden teória

„Grau, teurer Freund, ist alle Theorie,
Und grün des Lebens goldner Baum."

Azaz:

„Fakó minden teória,
s a lét aranyló fája zöld” – mondja Mefisztó Goethe Faustjában.

Egy stanfordi hallgató szegezte Jack Welch-nek a következő kérdést egy előadása után: „Itt az üzleti iskolában megkapjuk az adatokat, amelyeket aztán különböző modellek szerint elemeznünk kell, és ezek alapján döntéseket hozni. Amikor azonban vezetőként dolgozunk, nem mondják el, hogy melyik adatok számítanak, és melyek nem. Hogyan válasszuk ki az ezer adat közül azt az ötöt, amit érdemes a modellbe illesztenünk? Hogyan hozunk döntéseket? Hogyan hasznosítjuk majd, amit itt tanultunk?”

Welch válasza kijózanító:

„Az első munkanapotok lesz az utolsó nap, amikor ezekre a modellekre gondoltok. Kint a valóság vár.”

Haszontalanok a modellek? Természetesen nem. Időnként hasznos, ha a valóságot leegyszerűsítjük. Ilyen lehet a térkép, a személyiségmodellek, a DiSC, a SWOT, de még a nyelv is, amelyet a valóság leírására használunk.

A menedzsment a valóságról szól. A lét aranyló fájáról, amely zöld, és nem a szürke elméletek és modellek minél alaposabb ismeretéről. A menedzsment ott van jelen, „ahol a dolgok történnek” – a lean szóhasználatában ez a gemba. Bármilyen pontos, őszinte és jóhiszemű a szürke adat, amit a valóságról kapunk, az sosem lesz olyan, mintha a valóságot látnánk. Csak homályos képet kapunk róla a szürke jelentéseken keresztül.

Ennek tipikus példája a kiválasztás. Nem véletlenül beszélünk erről sokat (itt, itt és a jövő hétfőn megjelenő új részben). Hogyan tudhatod, hogy mi történik a legfontosabb vezetői felelősséged területén, ha nem vagy jelen? A papír szürke, a valóság zöld. Ha csak hallomásból tudsz a jelöltekről, hogyan hozol döntést a valóság alapján? Ugyanezért ostobaság, amikor egy minden szempontból makulátlan jelöltet valamilyen személyiségtesztre hivatkozva utasítunk vissza.

Miért gondolod, hogy a szürke teszt jobb lenyomatot ad a valóságról, mint a kollégáid és jómagad jelenléte? Ha valamiben elbizonytalanít a teszt, miért nem mész oda, és nézed meg a saját szemeddel?

Menedzserként foglalkozzunk többet a lét aranyló, zöld fájával, a fakó teóriák csiszolgatása helyett.

A 85%-os szabály

A csúcsteljesítmény gyakran könnyednek tűnik.