A Vodafone-felvásárlásról, levélégetésről, repülő vonatokról (Vezérfonal #29)

Ma felülünk a repülő nosztalgiavonatra és megnézzük, miért (nem) volt jobb régen minden. Menedzsmentet tanulunk a magyar, amerikai és brit államtól.

Szia,

Ez a Vezérfonal, az Onlife heti vezetői hírlevele.

Mielőtt belevágnék a témákba, Marci kérdezi: Veled is találkozunk az Onlife Connecten, február 28-án? Ha nem, miért nem? Ha igen, miért nem vettél még jegyet? Kattints ide és nézd meg, mivel várunk.

Itt pedig az eheti gondolatok:

Vodafone-felvásárlás és a száznapos tojás

Ritkán történik Magyarországon olyan méretű vállalati átszervezés, mint ami a Vodafone-nál várható a következő hónapokban. Bármit is gondolunk a felvásárlásról, a Telexben leírt menedzsmentgyakorlat példa lehet számunkra is.

A lap információi szerint

a cég új vezetői már valóban vezetik a társaságot, de egy kisebb türelmi időszakra lehet még számítani. A terv a 100 napos tojás, vagyis egyfajta 100 napos programban próbálják az új vezetők megismerni a cég működését, kiszagolni, hogy mi az, ami „nem olyan jó szagú”. Utána jöhetnek a változások, amiről azt hallottuk: eléggé adná magát a minél több szinergia kihasználásához, hogy a cégcsoportnak legyen egy infrastruktúra, illetve egy szolgáltatási lába is.

Egyrészt: hallotta már bárki a „100 napos tojás” kifejezést erre a vezetői elvre?

Másrészt: ugyanezt a gyakorlatot ajánljuk új helyzetbe kerülő vezetőknek A vezetői messiás-komplexus és annak leküzdése című adásunkban. Az első hónapokban ne változtass: akkor sem, ha mindenki ezt várja tőled ÉS „pontosan tudod”, hogy mit „kellene” tenned.

Rendszeresen találkozunk olyan menedzserekkel, akik nem tartják be ezt az elvet (a saját múltbeli kudarcaimról nem is beszélve). Később fájdalmasan jönnek rá, hogy a változás:

• mégsem annyira magától értetődő, mint gondolták;

• mégsem olyan jó ötlet, mint elsőre tűnt;

• együttműködést, csapatmunkát, és szervezeti politikai tőkét igényel, amelyeket az első száz napban nemhogy építettek: leépítettek.

Néhány hónapja találkoztam egy kedves ügyfelünkkel, aki betartotta az elvet és az első hónapokban türelmesen épített kapcsolatokat, kérdezett, és felmérte a terepet. A stratégia bevált: 3-4 hónap után magabiztosan vághat bele a tervezett változásokba.

Ha sürgetnek, hiszen „te vagy a messiás”, és talán elhinnéd, hogy „tényleg nem várhat többet ez a változás”, akkor jegyezd meg: ha 5-10-15-20 évig túlélte a szervezet ezen változás hiányát, akkor nem ezen a 90 napon fog múlni.

Száznapos tojás for the win!

Égesd el a levelet

Ezen a héten két levelet írtam, amelyeknek piszkozatban kellett volna maradniuk. Az egyiknél három órával, a másiknál 5 perccel az elküldés után jöttem rá, hogy a küldés hiba volt.

Mielőtt megindulna a fantáziád: egyik sem volt végzetes (remélem), és mindkettő levél lehetett volna sokkal rosszabb. Ettől még hiba volt. Sőt, ahogyan a teniszben mondanák, ki nem kényszerített hiba. És ami a legrosszabb: mindkétszer előre éreztem, hogy ez hiba lesz. Ennek ellenére rányomtam a küldés gombra.

Az évek múltán egyre többször törlök (vagy hagyok piszkozatban) félig megírt e-maileket, posztokat, chatüzeneteket. Néhány levélből telefonhívás lett, a többiből személyes beszélgetés, javított levél, döntés, vagy semmi. És ez így van jól.