Imposztor szindróma, Sztálin és érzelmi intelligencia (Vezérfonal #18)

Magas EQ-d van? Nagyszerű: Sztálinnak is az volt. Jó vezető = jó szakember? És mit kezdjünk a tapló ügyfelekkel.

Ez az Onlife heti vezetői hírlevele, benne olyan témákkal, amelyek bennünket foglalkoztattak a héten. A mai levélben beszélünk:

• Imposztor-szindrómáról és imposztorokról,

• bunkó ügyfelek kezeléséről,

• a szakértelem és a vezetés kapcsolatáról (minden vezető jó szakember-e),

• a végén pedig Sztálinról, az EQ-ról, és a szándékos vakság dollármilliárdos áráról írok.

Az első téma nyilvánosan elérhető, a teljes levelet az Onlife Kör tagsággal olvashatod.

Imposztor-szindróma – mínusz a szindróma

Az imposztor szindróma valós. Egyre többet hallunk arról az állapotról, amikor valaki egy új helyzetben szorong, mert úgy érzi, ő nem ide való, nem rendelkezik a megfelelő képességekkel, tudással, tapasztalattal. „Ha mások tudnák, valójában milyen vagyok, csalódnának! Ha tudnák, hogy nem érdemlem meg, ahol tartok, mert csak szerencsém volt, nem vennének komolyan!” Az imposztor szindrómáról szóló cikkek legtöbbje javaslatokat tesz arra, hogyan tegyük túl magunkat ezen a szorongáson. Ez rendben is van.

Amiről viszont szintén érdemes beszélni: hogy bizonyos helyzetekben teljesen reálisan érezhetjük magunkat imposztornak. Miért? Mert azok vagyunk! Lehet, hogy nem mi választottuk ezt az utat, talán csak véletlenül kerültünk egy olyan pozícióba, bíztak ránk felelősséget, amire valójában még nem állunk készen. Amire valószínűleg lett volna alkalmasabb ember. Ilyen helyzetekben azonban nem az imposztor szindrómával van dolgunk, hanem az imposztorral!

Ha ilyen helyzetben vagyunk, és nem akarjuk feladni, akkor két lehetőségünk van:

1. A szorongásunkat próbáljuk meg legyőzni. Egy cikk például azt javasolja: „Legközelebb ha ilyen érzésnek vagy kitéve, vegyél egy mély levegőt és mondd ki, hogy ez az, ami: imposztor-szindróma. Vedd tudomásul, hogy amit tapasztalsz, azok ismételt és automatikus gondolatok ebben a szituációban, és emlékeztesd magad, hogy ez csak a te valóságészlelésed, és nem maga a valóság! Az imposztor-szindróma összetett állapot, de le lehet győzni!”
   
   A probléma: ha valóban imposztorok vagyunk, akkor az energiánkat nem a lelkünk megnyugtatására érdemes szánnunk, hanem… valami másra. Ez pedig a második lehetőségünk:

2. Megszüntetjük az imposztor állapotot. Hogyan? Többet és jobban készülünk. Utánajárunk a meggyőződésünknek. Megkérdőjelezzük magunkat. Megkérdezünk másokat és tanácsot kérünk. Sőt, talán átgondoljuk: „Tényleg a kemény munkám és képességeim következménye ez a siker? Nem lehet, hogy a véletlen, a kedvező környezet, mások segítsége nagyobb szerepet játszott?”
   
   Ez kellemetlen út: valószínűleg többször kétkedünk majd magunkban, többször kérdőjelezzük meg magunkat. Egy imposztornak azonban nincs ennél jobb lehetősége a fejlődésre.

Az imposztor-szindrómával foglalkozzunk azután, hogy megszűnt az imposztor-állapot.

Mit kezdjünk a bunkó ügyfelekkel?

Kedves ügyfelünk, hallgatónk és korábbi előadónk, Karsheh Iliász nemrég megosztott egy kérdést LinkedInen: „Mihez kezdjen az ember, amikor az ügyfél konkrétan bunkó vagy bántó velünk? Főleg ha nem a mi vállalatunkról van szó és kiemelten fontos ügyfél? És mit tegyünk, ha egyik beosztottunkkal szemben viselkedik elfogadhatatlan módon? Mondjuk a csapat csúcsteljesítőjével szemben?”