Sam Altman halálától és feltámadásától az ugandai zsarnokig | Vezérfonal #40

„Nem elfogadható, ha egerek miatt aggódunk, miközben tigrisek ólálkodnak körülöttünk.”

Szia,

Ez a Vezérfonal, az Onlife vezetői hírlevele, olyan témákkal, amelyek ezen a héten foglalkoztattak minket. A mai levél tartalmából:

• kiváló jelöltek és egy nyitott pozíció az Onlife közösségéből (ingyenes),

• Sam Altman eltávolítása és visszatérése az OpenAI éléről (ingyenes),

• a Continental leépítésének margójára a lojalitásról (tagoknak),

• győzelmekről és metagyőzelmekről Pürrhosz király mentén (tagoknak),

• ajánlás és kedvezmény egy mentorprogramra (tagoknak),

• és a végén: mi a közös Steve Jobsban és egy ugandai diktátorban (tagoknak).

Ha még nem vagy tag, de olvasnád a teljes levelet (több száz vezetői tananyaggal együtt), próbáld ki itt egy hétre:

Találd meg új kollégádat (és egy nyitott pozíció)

Szeretnénk, ha az Onlife Körben nemcsak tudást és eszközöket, hanem értékes kapcsolatokat, és talán leendő munkatársaidat is megtalálnád. Nyitottunk egy új oldalt, ahol a közösségünk válogatott álláshirdetéseit és jelöltjeit tesszük közzé. Őket találod az oldalon:

• Európai pénzügyi vezető, ügyvezető

• Operatív vezető, projekt- és termékmenedzser

• Service manager, business development manager

És egy nyitott pozíciót is találsz régi ügyfelünk, az Onlife Konferencia egyik idei előadójának csapatában (sztenderdizációs szakértő).

Nézd meg a részleteket, és szólj, ha összekössünk velük! (hello@onlife.academy)

Kinél van a valódi hatalom?

A ChatGPT mögött álló OpenAI vezérigazgatóját, Sam Altmant másfél hete kirúgta az igazgatótanács – hogy aztán néhány nappal később Altman felmutassa az UNO fordítókártyát. Nemcsak visszakerült a CEO-székbe, hanem azonnal kirúgta a teljes igazgatóságot.

A board elszámolta magát. Nem csoda: papíron teljes hatalmuk van a vezérigazgató felett. Papíron erősebbek. Kirúghatják őt – papíron. De kinél volt valódi hatalom? Annál…

• akinek a szavára másnap felmondott volna a kollégák 95%-a;

• aki nélkül a befektető bizalma megrendült a cégben;

• akinél ott a vízió, a goodwill, a kapcsolati hatalom a kollégákkal, partnerekkel, nyilvánossággal.

Ugyanez a sokk járja át a vezetőt, akinek váratlanul felmond a kulcsembere. Ahogyan beadja a felmondást, a vezető megérti: a pozícióból fakadó hatalma szinte teljesen eltűnt. Kirúgni nem tudja. Nem tud fizetést emelni. Nem tudja megvonni a bónuszt.

Ilyenkor jön rá, hogy a távozó csapattagnak micsoda hatalma volt a szervezetben. Hatalma volt:

• végrehajtani bizonyos feladatokat, amelyekre mások nem képesek;

• elérni célokat, amelyeket nélküle soha nem értek volna el;

• meggyőzni azokat a kollégákat, akik bíztak benne.

Nem csoda, hogy jó néhány vezető (akik korábban csak a pozícióból fakadó hatalomra támaszkodtak) ilyenkor utolsó szalmaszálként kapaszkodik a hatalmába. Megkeseríti a kollégája utolsó heteit. Ragaszkodik a felmondási időhöz (pedig nincs valós oka rá). Megkeresi az utolsó olyan lehetőséget, ahol a pozíciója folytán odaszúrhat (végkielégítés, bónuszok, kifizetések, papírmunka). Egyszerűen érthetetlen számára, hogy hogyan tűnhetett el mindaz, amit eddig valóságnak tartott.

„Papíron én voltam a főnök – de valójában alig volt hatalmam.”

A lojalitásról újra

Az előző Vezérfonalban írtam a lojalitásról – a Continentalnál történő leépítés miatt pedig újra aktuális téma. Marci írt már erről LinkedInen, és én is posztoltam egy rövidet („Ha a leépítéskor nem vagy hajlandó vezetőként a kollégáid szemébe nézni, ne legyél vezető.”). Ezernyi tanulság van még ebben a szomorú történetben, itt egy új, a 168 óra beszámolója mentén: