Ez az Onlife heti vezetői hírlevele. Ebben a különkiadásban az evosoft jóvoltából a Manager Tools éves konferenciájáról, az M Conference-ről is hozok tapasztalatokat. Onlife Kör tagként a teljes levelet olvashatod, ingyenes feliratkozóként pedig az első témát.

„Pénteki” gondolatok

Nem kell új szemüveget venned: amikor feliratkoztál / előfizettél az Onlife Körre, akkor valóban Pénteki gondolatoknak hívtuk a heti vezetői hírlevelet. Ehhez képest lassan már viccbe illik, hogy szombati és vasárnapi gondolatokat is kapsz. „Pénteken nem jut eszébe semmi az Onlife-csapatnak?”

Elnézést kérek. Tartozom egy kis magyarázattal és teszek egy ígéretet.

A magyarázat: Míg régen a Pénteki gondolatokban többnyire a korábbi LinkedIn-bejegyzéseim, posztjaim kibővített változatát kapták meg a feliratkozók, az új levelek 90%-a már eredeti tartalom, amellyel más közösségi felületen nem találkozhatsz.

Azzal viszont nem számoltam, hogy ez nagyobb odafigyelést vár tőlem. Például azt, hogy a Pénteki gondolatok már hét elején elkészüljenek. A jövő héten két levelet írok majd, így legalább egyheti puffer lesz a levelezőrendszerben.

Az ígéret tehát: decembertől számíthatsz arra, hogy a Pénteki gondolatok…

…valóban pénteken érkeznek majd :)

Most pedig jöjjenek a gondolatok:

Most dicsekedni fogok: együtt vacsoráztunk csütörtökön

Ezekkel a gondolatokkal köszöntöttem csütörtökön 40 ügyfelünket, barátunkat, és az Onlife Management Bootcamp 2. évfolyamának végzettjeit. Ők pontosan ugyanolyan menedzserek, mint akiket az első típusban olvastál: elfoglaltak, sok a dolguk, kevés az idejük, és több munkájuk van, mint ami egy napba beleférne.

Egyetlen dolog különbözteti meg őket azoktól a vezetőktől, akik 10 hónapig halogattak, vagy nemet mondtak a Bootcampre (holott saját bevallásuk szerint szükségük lett volna rá!). A különbség közöttük egyetlen döntés, és annak tudatos végrehajtása.

A döntés, miszerint a fejlődéshez mindig befektetésre van szükség. Hogyan várok megoldást a problémáimra, kihívásaimra, ha holnap mindent pontosan úgy teszek, mint ma és tegnap? És hogyan várom el a csapatomtól a fejlődést, ha nem vagyok hajlandó rövid időre megfeszíteni magam a változásért? Milyen példát mutatnék ezzel?

A végzettek közül négyen bevállaltak egy nyolcperces prezentációt arról, hogyan lettek eredményesebb menedzserek az előző 10 hónapban. A négy előadás közös tanulsága: kemény és állhatatos munkával mindannyian célba értek. A négy előadónkról pár szót:

• Ujvári Mónika, az eOfficium cégvezetője a bootcamp elején vette át a stafétát a cégnél Budur Gabriellától. Gabi az első bootcamp-csoport végzettje, az eOfficium pedig az Onlife könyvelését végzi. Így néz ki az utánpótlás-tervezés és -végrehajtás, amikor két vezető nemcsak „szeretné” és „de jó lenne, ha” alapon beszélget róla, hanem valóban végigcsinálja. Gratulálunk!

• Döbröndi Éva, a Sió-Eckes minőségirányítási vezetője három műszakban dolgozik csapatával, és tart velük rendszeres One On One-okat. Ha valaki ezt említi kifogásként egy képzésünkön, Éva késő esti O3-ait hozom példaként. Gratulálok!

• Balog András, a Vasáruház Kft. ügyvezetője azt mondta: „1 év alatt 150 kiváló embert ismertem meg, közülük 30-at bármikor felhívhatnék.” Szinte kereken egy éve ültünk a Rudas Bistro egyik asztalánál, elképesztő a változás. Gratulálok! 

• Pál Attila, az Opinion Builders ügyvezetője a menedzserek azon 1%-ba tartozik, aki nemcsak meghallgatja és beépíti az útmutatást, hanem a segítségével lecsorog a teljes szervezetbe. One On One-ok, eredményes meetingek, visszajelzés, delegálás… és még sorolhatnám. Gratulálok!

Milyen hatással vannak a One On One megbeszélések, és a bootcamp során elsajátított többi eszköz a működésre? Pál Attilát idézem az engedélyével (nem szó szerint):

Amikor néhány elfoglalt, telinaptáras vezető úgy dönt, a változás élére áll, annak ilyen szép következménye van.

Gratulálok nektek és minden végzettnek, valamint a Péntek gondolatok minden olvasójának, aki ugyanezen az úton jár. Megéri.

Jony Ive írásról, gondolkodásról és a nyelv korlátozó hatalmáról

Ritkán olvasok olyan kiváló cikket vezetőkről, mint a WSJ portréját Jony Ive-ról, az Apple korábbi vezető dizájneréről. Ive olyan termékek vezető tervezője volt mint az iPhone, az iPad, az első iMac, az Apple Watch. Utolsó tervezői munkáinak egyike a sokmilliárd dolláros Apple Park volt. Nemrég új tervezőcéget alapított, ennek apropóján beszélgettek vele a Wall Street Journal hasábjain.

Szívesen idézném a teljes cikket, de ehelyett három fő tanulságot emelek ki belőle:

1) Vezetők: ne ti szólaljatok meg először. Alábecsüljük a szavak erejét, különösen akkor, ha azok a menedzserek száját hagyják el. Tegyük fel, hogy ügyvezetőként egy üzletág nyereségességén szeretnél javítani. Odaviszed a problémát a csapat elé és azt mondod nekik: „Srácok, javítanunk kell a nyereségességünkön. X és Y termék költségein szerintem lehetne csökkenteni, találjátok meg, hogyan!” Ez a helyzet teljesen hétköznapi, talán fel sem tűnik, mi a baj vele. Ive elmondja:

„A nyelv rendkívül erős eszköz. Ha azt mondom, hogy »most megtervezek egy széket«, nem is vesszük észre, milyen veszélyes játékot játszunk. Amint kimondtad, hogy »szék«, abban a percben mondtál nemet ezer más ötletre.”

Menedzserként észrevétlenül keretezzük a csapatunk gondolkodását. Ha felteszünk egy kérdést, a csapat azonnal a válaszon kezd gondolkodni – senki nem kérdőjelezi meg, hogy a megfelelő kérdést tettük-e fel. Ha bedobunk pár ötletet azért, hogy „segítsük a csapatunk gondolkodását”, azonnal röghöz kötöttük a fantáziájukat.

Szeretnél eredményesebb vezető lenni? Szólalj meg utoljára. A kérdésed ne feltételezzen elő semmit: bocsásd vitára azt is, hogy a megfelelő kérdést tetted-e fel. Hozzák a csapatod tagjai a kérdéseket. „Srácok, a nyereségességünk nem éri el a kívánt szintet. Milyen kérdéseket tehetnénk fel magunknak?” Ezután pedig maradj csendben.