Amikor jelentkezünk egy új pozícióra, a legtöbbször nem tudjuk, mi zajlik a háttérben. Látjuk a végeredményt (behívtak – nem hívtak be; kaptam ajánlatot – nem kaptam ajánlatot), de hogy pontosan milyen folyamatok vezettek az eredményig, arról nem tudunk szinte semmit. Ez nem kellene hogy így legyen: minél átláthatóbb egy ilyen folyamat, annál kevesebb a rosszhiszeműség, a színészkedés, és a súrlódás. Emiatt sokkal nehezebbé válik a munkahelyváltás, és kockázatossá az interjúzás. Például, ha az interjúfolyamat nem elég jól előkészített, vagy menet közben gondolkodik el a hiring manager azon, hogy milyen pozícióra keres embert, akkor lehet, hogy kapok ajánlatot – majd a próbaidő végén elküldenek. Ebből persze jelöltként nem sokat veszünk észre.
A mai adásban egy olyan taktikáról rántjuk le a leplet, amely megzavarhat téged az interjúzás során. A „belógatott répa” taktikájával találkozhatsz akkor, amikor új állásra jelentkezel, de előfordulhat felmondás utáni ellenajánlatnál is. Ha megérted, mi ez a taktika, és tudod, hogy mit kezdj vele, akkor nem mész bele csalódást keltő zsákutcákba, és jó döntéseket hozhatsz az új munkahelyedről. Vágjunk is bele!
Miről szól a „belógatott répa”-taktika?
Képzelj magad elé egy felső vezetőt, aki egy új menedzsert keres a szervezetébe egy alsóbb vezetői pozícióba. A cég a piaci átlag alatti fizetést ad, de lelkes és ambíciózus jelölteket vár. A felső vezető tudja, hogy hamarosan egy másik, középvezetői pozíció is nyílik majd ugyanebben a szervezetben. Jelentkezel az alsóbb pozícióra, és rendkívül jó benyomást teszel a vezetőre. Az interjú után néhány nappal felhív, és a következőt mondja:
„Nagyon meggyőző voltál, szeretnénk veled dolgozni. Sőt, megosztok veled egy bizalmas információt. Hamarosan nyugdíjba megy az egyik középvezetőnk. Ezt a pozíciót még nem írtuk ki, így papíron még nem tudom felajánlani neked. Azt viszont elmondhatom, hogy azzal számolok: ha beválsz ebben a pozícióban, akkor a középvezetői szék is szinte automatikusan a tiéd. Ilyen képességekkel rendelkező ember nálunk nincs a szervezetben, biztos vagyok benne, hogy megkapod. Nyilván nem ígérhetek semmit, de amit eddig láttam itt a cégben, és amit láttam belőled az interjúfolyamat során: rád van szükségünk.”
Mi történt? Interjúztál egy pozícióra, majd az interjúfolyamat során (vagy közvetlenül az ajánlattétel előtt) belógatnak eléd egy répát: lesz majd egy másik, még magasabb, még vonzóbb pozíció is. Talán már most is nyitva van. Talán csak tervezzük. Talán „csak egy utolsó jóváhagyásra vár, utána már ki is írjuk”. De a lényeg, hogy már most látja a vezető, hogy megfeleltél ennek a második pozíciónak, a répa szinte már a kezedben van, már csak egyet kell lépned, hogy megragadd…
A belógatott répának nagy ereje van. Ez a taktika működik. Amikor egy ambíciózus szakember (vagy vezető) elé odateszik már az interjúfolyamat során, hogy szinte automatikusan továbbléphet egy másik, még magasabb pozícióba, az komoly meggyőző erővel bír. Ösztönösen én is alkalmaztam ezt régebben, amikor egy kisebb céghez kerestünk munkatársat. Bár csak egy egyéni szakembert kerestünk (individual contributor), láttam, hogy ha bejön a terv, néhány hónap múlva akár kisebb csapatot is vezethet az illető. Ezért erről is beszéltem az interjú alatt.
Az eredmény? Már nem az első pozíciót mérlegeled. Már nem ezen gondolkozol. Már nem erről beszélgettek az interjú során. Már nem a konkrét, kézzelfogható ajánlat alapján döntesz. Nem: a második pozíció jár a fejedben. Ott lebeg a répa a szemed előtt. Amikor viszont bemész az első munkanapodra, nem a répával, hanem a szürke valósággal találkozol. Az első pozícióba érkezel, az első pozícióhoz tartozó fizetéssel, presztízzsel és feladatokkal. A belógatott répáról pedig némán hallgatnak.
Miért? Mert a belógatott répához nem jár garancia. A legtöbb vezető igen óvatosan bánik a szavakkal, és nem mond olyat, amit nem ígérhet meg. (Bár ez is előfordulhat, ha nagyon belelkesedik.) A legtöbb esetben ráadásul teljesen komolyan is gondolja az adott vezető ezt az ígéretet. Nem akar becsapni, ebben a percben ő is úgy látja, hogy tiéd lehet az új pozíció. És persze, talán most azt mondod: „Persze, hogy nem jár hozzá garancia! Én is tudom, hogy ilyet nem ígérhet, de legalább első vagyok a sorban.”
A rossz hírem: ez sem igaz. Nem vagy első a sorban. Nem lehetsz első a sorban, mert ha első lennél, akkor arra a konkrét pozícióra interjúztatna, és nem erre az alacsonyabb pozícióra. Lehet, hogy ha hónapokig-évekig jól teljesítesz ebben az alacsonyabb pozícióban, akkor valószínűleg első leszel a sorban az előléptetésnél. De ez nagyban függ a szervezet utánpótlási tervétől: az adott felső vezető lehet, hogy olyat lebegtetett a szemed elé, amit már másnak ígértek.
A legrosszabb az egészben az, hogy az interjúztató vezetők fejében egyértelmű, hogy ők most egy meggyőzési technikát alkalmaznak, nem állásajánlatot tesznek. Elvárják tőled, hogy értsd: nem garanciát, hanem egy tiszavirág-életű „ígéretet” kaptál. Ez viszont a pillanat hevében nem így tűnik, és talán máshogyan emlékszel majd azokra a szavakra, amelyek ott elhangoztak.
Egy kivétel persze lehetséges: ha az ajánlatod tartalmazza az előléptetés időpontját és feltételeit, benne a büntetéssel, amit az ajánlattevő szervezet vállal feléd, ha mégsem tartaná az ígéretét, akkor a belógatott répát „garanciának” tekintheted. Szinte biztos, hogy nem erről van szó.
Hasonló taktikával találkozhatsz felmondás után, ellenajánlatként: „Biztos vagy benne? Pár hónap múlva megnyílik az a pozíció, amire annyira vártál. (...) Nem, sajnos erre most garanciát nem adhatok. De biztos, szóban már megszületett az egyezség, már csak a jóváhagyásra várunk.” A főnököd jó esetben komolyan is gondolja ezt. A probléma, hogy garanciák nélkül ez ugyanúgy belógatott répa marad.
Mit kezdjünk ezzel a taktikával?
Hagyd figyelmen kívül a répát
Az ajánlásunk: hagyd TELJES MÉRTÉKBEN figyelmen kívül az eléd belógatott répát. Fókuszálj arra a konkrét pozícióra, amire jelenleg interjúzol, és egyáltalán ne vedd számításba az ígéreteket és lehetőségeket. Tudjuk, hogy nehéz ellenállni a kísértésnek, hogy engedjünk a dicséreteknek és a hiúságnak – különösen akkor, ha a jelenlegi főnökünk híján volt a dicséretnek. De maradjunk észnél: nem a második pozícióra interjúzol, nem arról kell döntést hoznod, hanem az elsőről. Miközben a répán jár az eszed, elfelejted azt a konkrét pozíciót, amire valójában felvennének, amivel kapcsolatban feltehetnél kérdéseket, amelyről a cég ki akarja deríteni, hogy alkalmas vagy-e rá.
Tedd fel a szemellenzőt és teljes mértékben zárd ki a gondolataidból a belógatott répát. Foglalkozz azzal, ami előtted van: az interjún, és jó esetben az ajánlaton. Ellenajánlat esetén ugyanezt javasoljuk: ha a szervezet komolyan gondolja az ellenajánlatot, foglalja írásba és tegyen mellé olyan vállalásokat, amelyekkel egyértelművé teszi a szándékait. Ha erre nem hajlandó, azzal sincs baj, de ebben az esetben a jelenlegi pozícióddal vesd össze az új ajánlatodat.
Egyáltalán ne gondolj a répára. Felejtsd el. Ne számolj vele. Tereld vissza a gondolataidat a következő lépésre.
Hogyan kezeld a helyzetet?
Az előző pontban megválaszoltuk, hogy mit kezdjünk a felkínált „lehetőséggel”. De hogyan kezeljük a helyzetet az interjú során, az interjút követő beszélgetésben, vagy az ellenajánlat során?
Először is, ne kerítsünk a téma köré nagy felhajtást. Lehetünk jóhiszeműek: a beszélgetőtársunk meggyőző akart lenni, és szinte biztos, hogy komolyan gondolta az ígéretét. Ha tetszik a pozíció, bátran lépjünk tovább az interjúfolyamat során, és köszönjük meg, hogy megosztotta velünk ezt a lehetőséget is.
Másrészt, ne említsük ezt a lehetőséget az interjúfolyamat során. Ne tegyünk fel kérdéseket ezzel kapcsolatban, ne említsük meg más interjúztatóknak, és ne viselkedjünk úgy, mintha már a kezünkben lenne az ELSŐ pozíció. Ameddig nem kapunk konkrét ajánlatot, addig minden ígéret és dicséret JELÖLTKÉNT érkezik hozzánk. Még nem vagyunk bent: ennek megfelelően viselkedjünk, és tartsuk a helyén az egónkat is.
Harmadrészt, az eredeti pozícióra interjúzzunk. Ne várjuk, hogy a következő pozícióra kérdeznek. Ne próbáljuk meg arról meggyőzni őket. Ha a leendő főnökünk interjúztat, tényleg azt gondoljuk, hogy ő dönt majd az előléptetésünkről is? Nem kell meggyőznünk őt, hogy alkalmasak vagyunk a második pozícióra: erről az ő főnöke dönt majd, egy alkalmas időpontban.
Negyedrészt, hozzunk döntést az ELSŐ pozíció alapján. Ne fantáziáljunk arról, hogy „mi lenne ha”, és hogy milyen „potenciál” van ebben a pozícióban. Hidd el: egy év alatt sok víz lefolyik a Dunán. Nem tudhatod, hogy lesz-e bármi abból a projektből, amire állítólag ki akartak nevezni téged. Hogy merre fordulnak a megrendelések. Hogy a neked ígéretet adó vezető ott lesz-e még a cégnél.
Ezzel ráadásul megelőzöd a csalódást is. Képzeld azt, hogy a középvezetői pozíció jár a fejedben, nagy hatalommal, komoly fizetéssel, szép autóval – az első munkanapodon pedig ennek töredéke fogad. Még ha eredetileg elégedett is lettél volna az új munkáddal, az első perctől azzal fogod összehasonlítani, amit beígértek. A belógatott répa jár majd a fejedben, ehhez képest pedig visszalépésnek éled meg, amit most csinálsz – pedig a répa sohasem volt a tiéd!
A fekete leves: új munkatársként valószínűleg lassabban kapsz előléptetést és kinevezést, mint a már ott lévő kollégák. Ez nem törvényszerű, de általában így van: valakinek házon belül „már odaígérték” ezt a pozíciót, már felépítették azt a goodwillt, amire építhetnek ott. Ha a kinevezést más kapja, pedig már elhittük, hogy a répa a miénk, az frusztrációval és csalódottsággal tölthet el. Emiatt könnyen lehet, hogy a meglévő pozíciónkban veszünk vissza az eredményekből – tovább csökkentve az esélyeinket.
Az utolsó ajánlásunk pedig: ne említsd a répát senkinek. Ha el is hangzott egy ilyen „ígéret”, vedd úgy, hogy azt négyszemközt veled közölte egy másik személy, és nem tartozik senki másra. Kellemetlen helyzetbe hozhatod magadat és a másikat, ha arra hivatkozol, hogy neked „valamit megígértek” az interjú folyamán. Rájössz majd, hogy mennyire máshogyan emlékeztek ugyanarra a beszélgetésre. Nem azért, mert a másik be akar csapni, vagy mert nem gondolta komolyan, amit mondott. Egyszerűen azért, mert más járt a fejében, és védeni akarja magát.
Ugyanez a helyzet akkor, ha nem kapod meg a pozíciót, vagy visszautasítod az ajánlatot.
Összegezve tehát, ha jól is esik a belógatott répa, hagyjuk figyelmen kívül, és fókuszáljunk az előttünk lévő útra. Ne számítson az interjúfolyamatban és a döntésünk során a nemhivatalos „ígéret”, amit kaptunk. Ha nem foglalták írásba, és nem tartozik hozzá szankció a cég részére (kötbér, fizetés), akkor vedd úgy, hogy az az ígéret nem hangzott el. Foglalkozz azzal, amire garanciát vállalnak: a következő pozíciódra.
Mindez videós formában:
A fenti jegyzet és hanganyag saját, személyes, nemkereskedelmi felhasználásra készült. Bármilyen módon történő újraközlése vagy megosztása (részben vagy egészben) az Onlife írásos engedélyéhez kötött. Ha bármilyen módon szeretnéd belső vagy külső tananyagként, képzési anyagként felhasználni, vedd fel a kapcsolatot velünk a hello@onlife.academy címen vagy vásárolj csoportos előfizetést itt. Ha előfizetést ajándékoznál, ide kattintva teheted meg.
Köszönjük, hogy Kör-tagságodat saját célra használod, és ezzel segíted, hogy újabb és újabb vezetői tananyagokat készítsünk.
A „belógatott répa”-taktika (és mit kezdj vele) (#12)