Kétmilliárdos hackertámadás tapasztalatai, a MOL-torony megtérülése, és a produktivitás paradoxona (Vezérfonal #30)

A munkahelyed nem akarja, hogy produktívabb legyél. És ez így van jól.

Szia,

Ez az Onlife megújult heti vezetői hírlevele, a Vezérfonal, amely a Pénteki gondolatok helyét veszi át. Ezekben a levelekben olyan vezetői témákról írunk, amelyek a héten foglalkoztattak minket.

A mai levélben szó lesz arról:

• miért nem akarod, hogy a munkatársaid produktívabbak legyenek,

• hogyan térül meg egy sokmilliárdos iroda egyetlen mentális trükk segítségével,

• milyen a munkahelyek jövője,

• és milyen tanulságokat von le egy cégvezető egy kétmilliárdba kerülő hackertámadás végén.

Felejtsük el végre a produktivitást

Produktivitás workshop, produktivitás tréning, produktivitás mesterkurzus, produktivitás coach, produktivitás mentor: teljes iparág épült a produktivitás köré az előző években. Tippeket és trükköket kínálnak (úgynevezett „life hackek” formájában), amelyek segítségével gyorsabban és hatékonyabban dolgozol.

És ez jó. Ki ne szeretne hatékonyabb lenni? A „​​Hogyan dolgozz fókuszáltan? 9+1 konkrét viselkedés” című adásunkban mi is adunk néhány útmutatást a témában. Többször ajánlottuk David Allen Getting Things Done (Hatékonyságnövelés stresszmentesen) című könyvét, amelyet a produktivitás bibliájaként emlegetnek, és én is naponta használom a benne leírtakat.

Mégis, van valami mélyen félrevezető abban, ahogyan a legtöbben a produktivitásról gondolkodnak. Erre akkor jövök rá, amikor ehhez hasonló cikkeket olvasok:

„Munkahatékonysági paranoia: a vezetők 12%-a látja csak hatékonynak ebben a digitalizált, hibrid világban a csapatát, miközben a munkavállalók 87%-a amúgy alapvetően produktívnak érzi magát” – írja a tanácsadó, miközben arról akar meggyőzni, hogy engedd otthonról dolgozni a csapatodat. Miért? Mert produktívnak érzik magukat.

Vagy itt a Microsoft felmérése (kiemelések tőlem): „Míg a beosztottak 80 százaléka nagyon produktívnak érzi magát az otthoni munkavégzés során, a vállalatvezetők 85 százaléka gondolja úgy, hogy az irodában jobban dolgoznának, és csupán 12 százalékuk bízik meg teljes mértékben a beosztottjaiban.”

Mit értenek a legtöbben „produktivitás” alatt?

1. Aktivitást. Kipipáltam mindent a listámon? Közbejött 10 dolog, és mindet megoldottam? Ezerféle dologgal elfoglaltam magam? Sikeresen lezártam 5 hibajegyet? Teljesítettem 15 sztoripontot? Megválaszoltam 50 e-mailt? Megírtam 15 doksit? Leszerveztem 5 interjút? Ha ma nagyon elfoglalt voltam, akkor produktív voltam.

2. Érzést. A „produktivitás érzését”. Emlékszel, milyen kifejezéseket olvastunk? „Érzi magát.” „Gondolja úgy.” „Bízik meg.” Csupa olyan dolog, ami egyedül az adott illető fejében létezik. Amikor azt olvasom: „a beosztottak 80 százaléka nagyon produktívnak érzi magát”, elmosolyodok. Persze, örülök annak, ha a kollégáim jól érzik magukat. Örülök, ha elégedettek. Boldog vagyok, ha „produktívnak érzik magukat”. Hogy mi köze ennek a produktivitáshoz? Nagyjából semmi.

3. Egyéni produktivitást. Észrevetted, hogy sohasem mondják: „Olyan produktívnak éreztem a részlegünket!” Nem. (Furcsa is lenne egy szervezeti egységet „produktívnak érezni”.) Ehelyett ezt olvassuk: „Otthonról is ugyanolyan hatékonyan dolgozok! Semmi hasznom abból, ha bejárok az irodába! Sőt, otthon még több feladattal készülök el, mintha bemennék.” Én, én, én, én. Otthon maradtam, és több dolgot pipáltam ki, mert nem zavartak a hülye kollégák? Akkor produktívabb voltam. Bementem az irodába, és megzavartak a kollégák? Akkor nem voltam olyan produktív.

A produktivitás a legtöbbek fejében tehát így él: Ahogyan nap végén (2) érzem magam amiatt, hogy (3) az egyéni munkámban (1) mennyi feladatot pipáltam ki aznap.

Ezzel két súlyos gond van.

1. A fenti három dolognak nem sok köze van a szervezetünk valódi produktivitásához.

2. Az ügyfelünk viszont nem az egyéni, hanem a szervezeti produktivitásért fizet.

Értsd:

• Vevőként nem érdekel, hogy Laci milyen gyorsan hegeszt össze két elemet. Az érdekel, hogy mikor érkezik meg az új autóm.

• Vevőként nem érdekel, hogy Ádám milyen gyorsan írja meg az új modult az ERP-nkhez. Az érdekel, hogy mikor csökken 5 perc helyett 15 másodpercre egy új rendelés rögzítési ideje.

• Vendégként nem érdekel, hogy Kata a konyhán milyen sebességgel főzi le a tésztát. Az érdekel, hogy mikor hozzák a főételt – és hogy ízlik-e.

Ha a tésztán a szósz kihűlt és sótlan, mennyire vigasztal, ha a pincér azt mondja: „Dehát Magyarországon senki nem főz olyan gyorsan tésztát, mint Kata! Az Ön tésztája is rekordsebességgel készült el.” Felháborító lenne!

Produktivitás alatt ösztönösen mégis a tésztafőzésre gondolunk. Hogyan tudnám gyorsabban, hatékonyabban lefőzni a tésztát? Ez a gondolkodásmód már egy spagetti esetén sem működik, egy nagyobb szervezet esetén pedig egyenesen katasztrofális.

Miért? Mert vezetőként nem az a célod, hogy a munkatársaid egyéni produktivitását növeld. Vezetőként az sem célod, hogy a saját egyéni produktivitásodat növeld.

A munkáltatód ugyanis azt szeretné, hogy kevésbé legyél produktív – és jó oka van rá.

Talán meglepő ez az állítás, de vezetőként naponta kéred ugyanezt a csapatodtól. Mikor?

• Amikor a senior szakértődet kéred, hogy segítsen az új munkatárs betanításában.

• Amikor kéred, hogy a munkatársad dokumentálja a munkáját (erről itt beszéltünk bővebben).

• Amikor arra kéred a csapattagodat, hogy kommunikáljon a feladat elkészültéről.

Menedzserként te is ezt teszed, amikor leülsz egy-egy One On One megbeszélésre, amikor köremail helyett felhívod a csapattagjaidat, vagy amikor egy kemény munkanap közepén leülsz a legjobb kollégáddal, mert súlyos magánéleti krízisen megy keresztül.

A fentiek közül mind csökkenti az egyéni produktivitást, de a szervezet egészének produktivitását növelni fogja – főleg közép és hosszú távon.

Vezetőként ez a feladatunk: a rendszer egészét produktívvá tenni. Éttermi hasonlattal élve, a feladatunk nem a gyorsabb tészta- és szószfőzés külön-külön, hanem az, hogy

• a vendég mielőbb megkapja az általa kért teljes főételt, a kívánt minőségben;

• és ugyanerre képesek legyünk holnap, a jövő héten, jövőre és tíz év múlva is.

Amikor tehát a kollégáink azt mondják: „Miért kell bejönnöm az irodába? Hiszen otthonról produktívabb vagyok!”, nem kell zavarba jönnöd a választól.

„Igen, talán produktívabb vagy. És szeretném, hogy produktív legyél. Az elsődleges feladatom azonban az, hogy mi mindannyian együtt legyünk produktívabbak. És nemcsak ma: holnap, holnapután, és jövőre is.”

A MOL-torony megtérülése

Néhány hete hallottam a Menedzserek Országos Szövetségének konferenciáján egy vezetőt, aki érti és megéli a fenti gondolatmenetet.

Ratatics Péter, a MOL vezérigazgató-helyettese mesélt az új MOL-irodaház melletti döntésről és annak megtérüléséről. A színpadon elmondta, hogy kiszámolták: az irodaköltség a munkatársakra fordított költség mindössze 10%-át teszi ki. „Az irodaházról hozott döntésnék nem az volt a kérdés, hogy hogyan faragjunk a 10%-ból, hanem az, hogy hogyan tudjuk a 90%-ot hatékonyabbá tenni.”

Ez a mesteri átkeretezés nem új: Bojár Gábor, a Graphisoft Park alapítója sok évvel ezelőtt ugyanezt emelte ki. A Park nem ingatlanfejlesztés, hanem alkalmazotti juttatás, szolgáltatás a bérlők munkavállalói felé. Ezt nevezem rendszerszintű gondolkodásnak: amikor rájövünk, hogy az irodaköltség nem önmagában áll, hanem egy nagyobb rendszert szolgál! 

És hol a megtérülés? Ratatics Péter válasza:

„Látjuk a mosolyt az emberek arcán. A költözés után hónapokig hallottuk a folyosón kollégák között: »De jó, hogy látlak! Milyen régen láttalak! Mivel foglalkoztál mostanában?« Ezek a mondatok hozzák az épület megtérülését.”

A munkahely jövője?