„Korunk időválságának neve nem a gyorsulás. A gyorsulás korszaka már elmúlt” – ezzel a mondattal rúgja be az ajtót Byung-Chul Han Az idő illata című vékony kis könyvében. A dél-koreai származású, de hosszú ideje Németországban élő filozófus hadat üzen annak a gondolatnak, hogy „felgyorsult világban élünk”. Azt mondja Han mester:
„Amit ma gyorsulásként érzékelünk, csak egyik tünete az időbeli szétszórtságnak. Az időből ma a rendező ritmus hiányzik. Ezért elvéti az ütemet. Az idő felgyorsulásának benyomása valójában az iránytalanul kavargó idő érzékelése. Ez nem az erőltetett gyorsítás eredménye, hanem mindenekelőtt az idő atomizálódása felelős érte. Az időbeli szétszórtság állapotában az sem lehetséges, hogy megtapasztaljuk a tartamot (azaz az eltelt időtartamot). Az élet nincs beágyazva rendező alakzatokba vagy koordinátákba. Korunk időválsága a vita activa, az aktív élet abszolutizálásának köszönhető. Minden erről szól. Ez a Dolgozz! parancsához vezet (“Csináld, csináld, csináld!”) Az embert ez a parancs dolgozó állattá fokozza le. Az időválságon csak abban a pillanatban leszünk túl, amikor a vita activa, az aktív élet, ismét magába olvasztja a szemlélődő életet, a vita contemplativát.”
Vita activa: az aktív élet. Vita contemplativa: szemlélődő élet. A mai ember tragédiája, és vezetőként majdnem biztos, hogy a legnagyobb kihívásod, hogy minden az aktivitás felé tol. Hogy valamit csinálj. Az 1-es rendszer dominálja az életedet, a világodat, és ha a 2-es rendszerben vagy, furcsán érzed magad. Unatkozol. „A mindennapok hiperaktivitása az emberi életet minden szemlélődő elemétől, az elidőzés minden képességétől megfosztja. Világ- és idővesztéshez vezet. (...) Pontosabban, nem mi veszítünk időt, hanem „az idő veszít el minket”. Az idő maga kiüresedik. Han mester úgy írja:
„Az unalom végső soron az idő ürességére vezethető vissza. Az idő nem telik többé. Az unalom pedig a meglepő, mindig újra azonnal magával ragadó és ütős hajszolásával jár. A kényszeres aktivizmus tartja életben az unalmat.”
Az unalom elűzésére van millió plusz egy módszer, és van néhány olyan, ami a munkahelyen is elfogadott. Mi ez a kettő? Az e-mailezgetés és a meetingelés. És e-mailezgetés alatt rendszerint azt értjük, hogy megválaszolom azt az egy fontos levelet, aminek valódi jelentősége van. Ehhez a kettes rendszerre lenne szükségünk: gondolkodásra. Elmélyülésre. Nem: rápillantunk, és elrendezzük őket, megválaszolunk 13-at nagyon gyorsan, és az az 1 marad az olvasatlanok között. Majd később. Ilyen aktivitásokkal telik meg a napunk, a hetünk, az évünk. És egyre többet és többet akarunk beleszorítani ezekből a napunkba, hiszen ilyen a hatékony ember. És amikor december 30-án este átgondoljuk, hogy mi is történt az előző évben, és azt mondjuk: „Hát, nem is emlékszem, olyan gyorsan eltelt.” Mindezt pedig úgy éljük meg: felgyorsult a világ.
Han mester azt mondja:
„Nem felgyorsultál: űzött vagy. A tényleges felgyorsulás irányított folyamatot feltételez. [Tudod, hogy merre tartasz. Van valami célja, értelme, jelentősége mindannak, ami történik.] De mi kell ahhoz, hogy legyen iránya a folyamatnak? Egy történet, amelynek szereplője vagy. Egy történetnek van tempója, valahová tart, gyorsabban vagy lassabban. Ha ez nincs, akkor az életünk eseményei irányíratlanul kavarognak. Ahol az ember állandóan kezdeni, egy lehetőség vagy változat mellett dönteni kénytelen, ott olyan benyomás támadhat, hogy gyorsul az élet. Valójában azonban az időtartam megtapasztalása hiányzik. Ha egy folytonos lefolyású és narratív logika által meghatározott folyamat felgyorsul – mondjuk egy zenedarab – akkor annak jelentősége van. Nem önmagában gyorsulásként tapasztaljuk, hanem jelentése lesz abban a történetben! Nem zavarként vagy teherként észleljük. Még az a benyomás is, hogy az idő lényegesen gyorsabban telik, mint korábban, abból ered, hogy ma nem vagyunk képesek elidőzni, hogy az időtartam tapasztalata annyira ritka lett.”
Ez az előadás a következőről NEM SZÓL:
nem arról fogunk beszélni, hogy hogyan kapcsolódj ki vagy lazíts többet, és még csak azt a mantrámat sem fogom ismételni, hogy „ne e-mailezz nyaralás közben”,
nem arról fogok beszélni, hogy pihenj többet, aludj többet, még akkor sem, ha erre is szükségünk van.
Ebben az előadásban arról lesz szó, hogy hogyan különíts el időt a GONDOLKODÁSRA. Mert ha nem különítesz el rá időt, akkor NEM — FOG — MEGTÖRTÉNNI. Minél magasabb szinten, minél magasabb felelősséggel dolgozol, annál kevésbé fog megtörténni. 3 konkrét helyzetet hozok majd, amikor szólaljon meg a vészcsengő a fejedben: MOST GONDOLKODNOM KELL. Mindhárom helyzethez hozok 1-1 eszközt, ami elkezdi visszabillenteni az életedet az AKTIVITÁSBÓL a SZEMLÉLŐDÉSBE.
A 3 terület:
Drága döntések
Hétköznapi daráló
Nagy mérföldköveknél, legalább évente
Eredményes és boldog új évet kívánunk nektek!
