„Régen minden jobb volt” – talán ezt a címet is adhatnánk a mai adásnak, de nem nosztalgiázni akarunk. Az viszont tény, hogy a „régi corporate” világ egyik (egyre inkább eltűnő) tulajdonsága az életre (vagy évtizedekre) szóló karrierlépcső volt. Ha beléptél a Procter & Gamble-be, ha beléptél a Toyotába, sejthetted, hogy mi vár rád a következő évtizedekben. (Néhány helyen a mai napig fontosnak tartják ezt.) Ma ez lényegében megszűnt. Ennek egyik következménye, hogy a karrieredért nem felel senki más, csak Te. Most azonban ennek a folyamatnak a szervezeti oldaláról szeretnénk beszélni: milyen káros következményekkel jár, ha az előléptetés, a belső karrierút szerepét teljesen átveszi az új munkatársfelvétel?
Ez a téma már a szervezetfejlesztés határát súrolja. Mégis menedzsmentről van szó, hiszen egyéni menedzserként (a legalacsonyabb szinten is!) fontos, hogy megértsük ezeket a folyamatokat. Felső vezetőként pedig alapvetően alakíthatja át a gondolkodásunkat az, amit a mai adásban megosztunk.
Szó lesz:
Jobhoppingról, és arról, hogy a jobhopping miért a rossz munkáltatói gyakorlat következménye.
Milyen veszteségeket könyvelsz el, amikor szinte lehetetlen nálad előléptetni embereket (miközben új pozíciókra kívülről hozol embereket)
Arról, hogy hogyan növeld a csapatod (és céged) megtartását – különösen a legjobb emberekre.
Arról, hogy miért szeretünk jobban új embereket felvenni, mint a meglévő emberek közül előléptetni.
És arról, hogy mennyi ideig „normális”, ha magasabb pozícióba tesznek minket (fizetésemelés nélkül).
Listen to this episode with a 7-day free trial
Subscribe to Onlife to listen to this post and get 7 days of free access to the full post archives.
