Néhány évente kipakoljuk és eladjuk, vagy kidobjuk őket, és nem értjük, hogyan tárolhattuk ezeket a lomokat ennyi ideig. Van egy pont, amelytől ez a szokás már több lesz enyhe kellemetlenségnél. Amikor egy lakásban már halomban áll a szemét, és egy tejesdobozt sem hajlandó az illető kidobni, azt kóros gyűjtögetésnek hívják – gyakori pszichiátriai zavar.
Egy bizonyos szinten minden vállalat kóros gyűjtögető. Van olyan vállalat, ahol csak egy kamra van tele ilyen tevékenységekkel és tárgyakkal, máshol a plafonig érnek a „jóleszazmég!” felkiáltással naptárban hagyott meetingek, polcon hagyott termékek, továbbra is működtetett szolgáltatások, elkészített és elküldött jelentések.
Sokat beszélünk a prioritásainkról, de keveset a prioritás ellenkezőjéről: arról, amit Peter Drucker poszterioritásnak nevez. A tegnap prioritásairól. Ezek pedig gyűlnek, halmozódnak, mert ilyen a szervezetünk természete. Nem az a kihívás tehát, hogy „prioritásokat állítsunk fel”. Ezt bárki képes megtenni. Vezetőként (és különösen felső vezetőként) az a kihívás, hogy eldöntsd, mit nem csináltok tovább – és ragaszkodj ehhez a döntésedhez.
Ez viszont kifejezetten nehéz. Ahogyan te sem dobod ki azt a kábelt, mert emlékszel rá, hogy „öt éve milyen jó volt, hogy kéznél volt, amikor kellett”, ugyanígy a szervezetben sem szabadultok meg tőle. Az Újév kiváló lehetőség arra, hogy elvégezzük a nagytakarítást és időt, energiát és fókuszt szabadítsunk fel magunknak és a csapatunknak. A jó hír, hogy a csapatod valószínűleg nagyon szeretni fog téged, ha mindezt megteszed. (Nem népszerűségi versenyre készítünk fel, de időnként jólesik, ha az eredményes és a jófej viselkedés között van átfedés.) Vágjunk bele!
Listen to this episode with a 7-day free trial
Subscribe to Onlife to listen to this post and get 7 days of free access to the full post archives.
